Folia historica 23/2
L. Baji Etelka: A magyar fotográfia története a XIX. században
L. Baji Etelka A magyar fotográfia története a XIX. században Az alább következő szöveg a Fitzroy Dearborn kiadó felkérésére íródott a 2003 elején megjelentetni tervezett Encyclopedia of Nineteenth-Century Photography című kötet Hungary címszavaként. (Fordította Bognár Katalin.) Itt az eredeti magyar nyelvű szöveget közöljük teljes terjedelemben, ez kizárólag a Folia Historica-ban jelenik meg. Alig telt el néhány hét azután, hogy Francois Dominique Arago, fizikus és csillagász a francia Tudományos Akadémián nyilvánosságra hozta Louis Jacques Mandé Daguerre fantasztikus találmányát, a dagerrotípiát, a magyarországi újságok is beszámoltak a szenzációról. A Hasznos Mulatságok című újság már 1839. február 2-i számában hírt adott Daguerre találmányáról, mely " a ' fény és sugarak által lerajzoltatja a ' tárgyakat a ' legnagyobb pontossággal, és a rajzolatot híven megtartja". A lap szeptember 4-i száma Arago augusztus 19-i beszéde alapján felfedte "a' daguerrei festészet titkát" azaz részletes és világos leírást adott a dagenotípia készítés módszeréről. 1 Apponyi Antal gróf, az Osztrák Császárság párizsi követe, 1839-ben magától Daguerrctöl kapott ajándékba egy dagerrotípiát, melyet ma az Országos Műszaki Múzeum őriz, bár sajnálatosan a kép ma már csak reprodukcióban látható. Pctzvál József, egyetemi tanár 1840ben egy olyan, nagy fényerejű objektívet szerkesztett, mellyel nagyban hozzájárult az expozíciós idő csökkenéséhez. Ehhez az objektívhez konstruált fényképezőgépet a bécsi Voigtländer cég. 1840 májusában Zimmermann Jakab fordításában magyarul is megjelent ,,Daguerre képei ' elkészítése ' módjának leírása". Az első érdeklődök 1840 folyamán már Magyarországon is készítettek dagerrotípiákat, mint például Vállas Antal, a pesti tudományegyetem mennyiségtan tanára, aki a Magyar Tudós Társaság összejövetelén 1840 augusztusában bemutatta két korábbi felvételét, majd helyben két újabb dagerrotípiát készített a Dunapartról és a budai várról. Sajnos ezt az eseményt - mint oly' sokat a fényképezés kezdeti korszakából - csak hírekből ismerjük, maguk a felvételek nem maradtak fenn. 1841 júniusában az első fotográfiai műterem is megnyílt Pesten, Marastoni Jakab, itáliai 2 származású festő és dagerrotipista műterme. Ismereteink szerint ö készítette Kossuth Lajosról, a század kiemelkedő történeti személyiségéről, az egyetlen fényképet még hazai földön, mielőtt a politikus emigrációba vonult. A lemez ma is létezik, de a kép rajta teljesen tönkrement, azt csak egy, az 1930-as években készített reprodukcióban ismerjük. Marastonit követve 1842-től sorra elkezdtek alkotni a hazai dagerrotipisták, elsősorban az ország kulturális fővárosának számító Pesten. Tarsch Ferenc és Khogler (1842-ben), akik működéséről szintén csak a korabeli sajtóból tudunk, majd a Galíciából bevándorolt Strelisky Lipót (műtermét alapította 1843-ban), a Danzigból 1838-ban Magyarországra került Kawalky Lajos (műtermet nyitott 1844-ben), valamint Heller József (műteremnyitása 1847ben). Gola Ádám, az egykori müvirágkészítő Budán nyitott műtermet 1845-ben, Mezey Lajos - pesti tanulóévek után - Nagyváradon (1845 után); Zsák Móricnak csak a nevét ismerjük és fennmaradt két dagerrotípiáját, melyek a Magyar Fotográfiai Múzeumban találhatók, de működésének helyszíne és körülményei ismeretlenek. Strelisky és Kawalky eredeti foglalkozása az aranyművesség volt. 1848-1 849-ben Strelisky a forradalom és szabadságharc több vezető személyiségét megörökítette dagerrotípián, dc a felvételek elkallódtak, csak későbbi, újságokban megjelent rajzos másolataikat ismerjük. Megmaradt viszont - mintegy a fotográfus politikai hitvallásaként - az általa készített dagerrotípia-másolat az 1848. júniusi for55
