Folia historica 23/2

Baják László: Az „Élünk" története

Baják László Az „Élünk" története A Magyar Nemzeti Múzeum tekintélyes mennyiségű 1956-os dokumentumot őriz, amelyekhez a rendszerváltás után, az 1957-ben alapított Legújabbkori Történeti Múzeum (LTM) gyűjteményeinek átvételével jutott hozzá. Az LTM jórészt közvetlenül az események után gyűjtötte be az anyagot, annál is inkább, mivel az első nagyobb feladata 1957 júliusában az „ellenforradalom" leleplezését szolgáló vándorkiállítást rendezése volt.' 1957 elején helyenként még az utcákon is lehetett röpcédulákat gyűjteni, de az anyag többsége kétségtelenül a hatóságok által összeszedett, elkobzott, illetve bűnjelként lefoglalt, vagy a pártszervezetektől elkért anyagból került ki. A múzeum elődje, a Munkásmozgalmi Intézet már 1956. XII. 25-én felhívást tett közzé a Népszabadságban, hogy az MSZMP intéző bizottságai lehetőleg több példányban küldjék meg azokat a helyi röpiratokat, plakátokat, brosúrákat és bármiféle egyéb kiadványt, amelyek október 23-a után jelentek meg. A gyűjtés eredménye csak a röplapgyüjteményben több mint 1500 db (közel 1000 különböző típus) lett. A körülményeknek, legalábbis ebből a szempontból szerencsés alakulása folytán tehát az ország egyik legjelentősebb 1956-os gyűjteménye születhetett meg, amely számos ma már fellelhetetlen, vagy unikális dokumentumot őriz. Kétségtelenül ezek közé tartoznak az utóbb halálra ítélt Angyal István és Obersovszky Gyula forradalmi csoportjainak ügyében keletkezett és lefoglalt röpiratok. Az anyagban található többek között az Obersovszky által szerkesztett „Elünk" című illegális újságnak talán egyetlen, közel teljes sorozata. A nyomozás során különböző helyeken lefoglalt dokumentumok, illetve részben a hiteles másolataik a Fővárosi Bíróságról meglehetősen szokatlan módon a múzeumba kerültek.Angyal István forradalmi csoportjának története személyeken és a Péterfy Sándor utcai kórházon keresztül kapcsolódott az „Obersovszky-csoport" történetéhez, így röviden erről is szólni kell. Angyal István építész november 4-ig a IX. kerületi harcok egyik vezetője volt.

3 A fegyveres harc beszüntetése után november 16-i letartóztatásáig a Péterfy Sándor utcai kórházba húzódott vissza. A kórház, mint Budapest egyik legnagyobb közkórháza a fegyveres harcok idején több környékbeli ellenálló csoport (Baross utca, Tűzoltó utca) számára az egészségügyi és élelmezési ellátó központ szerepét játszotta. Angyal a kórház egy elkülönített és csak jelszóval megközelíthető alagsori részében több röpiratot írt, amelyeket részben itt, részben a Cházár (Domonkos) utcai kisegítő kórházban Tóth Ilona vezető orvos segítségével stencilgépen sokszorosított, és terjesztett. A Péterfy Sándor utcai kórház primitív gépén eredetileg a kórház ideiglenes alkalmazottai, ápolók, sebesültszállítók igazolványait állították elő, míg a kisegítő kórház azelőtt iskola volt, így itt elegendő mennyiségű papír és más sokszorosításhoz szükséges eszköz állt rendelkezésre. A sokszorosítás és terjesztés munkájában XI. 13-tól Gyöngyösi Miklós, 14-től Molnár József, valamint a Péterfy Sándor utcai kórházban többek között Lukács József, Kovács Ferenc és Mátéffy Csaba vett részt. Az Angyal István által szerkesztett, lefoglalt és a periratokhoz is csatolt röplapok a következők: „Kikkel tárgyaltok ??? " (XI. 5.) „Nem!!!" (XI. 8.), Hírek! (XI. 8.), Sztrájkot!!!" (XI. 9.), „Felhívás!" (XI. 12.) „Nem alkuszunk, Nem parolázunk!" (XI. 12.), „Kis politikai lexikon" (XI. 15.), „Megvédjük a forradalmat!!!!!" (XI. 15.), „Már csak ti!!!!!!!"

4. A röplapokon rendszerint a Fegyveres Forradalmi Ifjúság aláírás szerepel. Angyal Istvánon kívül Angyal régi ismerőse, Gáli József is írt két röplapot, de a bírósági ítélet szerint azok sokszorosítására és terjesztésére azok enyhébb hangvétele miatt nem került sor. Angyal Istvánt november 16-án a kórházban razziázó karhatalmisták letartóztatták, majd 1958. április 17-én szervezkedés kezdeményezése, vezetése és egyéb vádak alapján halálra ítélték.-"

1 201