Folia historica 23/2

Balahó Zoltán-Gál Vilmos: A pozsonyi hídfő története

gyűlcs képviselője, kétszer földművelésügyi miniszter. 1935-től miniszterelnök, de a müncheni egyezményt követően lemondott, majd emigrált. A Benes vezette londoni emigráns kormány munkájában azonban nem volt hajlandó részt venni. 15 FOGARASSY, László: Felvidéki gerillaharcok a Károlyi-kormány idején. Herman Ottó Múzeum évkönyve XII. Miskolc, 1973. 238. o. 16 Uo. 238. o. 17 Dévényújfalu (Devínska Nová Ves) 1972-ben, Lamacs (Lamac) és Récse (Raca) még 1946-ban lett Pozsonyhoz csatolva, akárcsak Ligetfalu. 18 A Dévény és Budapest közötti Duna szakasz első vashídját 1890-ben adták át Pozsonynál. A nyolc hónapon keresztül lezárva tartott Ferenc József hídon (ma Régi híd) a forgalom teljesen szünetelt. A második híd csak 1973-ben készült el, amely sajátos formájánál fogva Pozsony jelképévé vált, lévén hogy a 80 méter magas tartóoszlopon kilátóként szolgáló kávéház működik. Lásd: LACIKA, Ján: Bratislava-Pozsony. Ismerjük meg Szlovákiát. Bratislava, 2000. 175. о. 19 A békekonferencia legfőbb szerve az öt győztes nagyhatalom (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán) elnökeiből, miniszterelnökeiből és külügyminisztereiből álló Tízek Tanácsa volt, amelyet Legfelsőbb Tanácsnak is neveztek. 20 A Karl Renner szociáldemokrata kancellár vezette osztrák békedelegáció 1919. június 2án vette kézhez a békeszöveg tervezetet, amiben az 1867-es magyar-osztrák határ módosítása még nem is szerepelt. A tervezetre adott hivatalos osztrák válaszban azonban már megfogalmazódott Ausztria, „Német-Nyugat Magyarországára vonatkozó területi igénye. Ausztria azonban - a Saint Germain-i békeszerződésben (1919. szeptember 10.) neki jutatott területet - nem tudta rögtön birtokba venni, mert a térséget ellenőrzésük alatt tartó, helyi paramilitáris szervezetek ezt megakadályozták (Ostenburg Gyula, Héjjas Iván és Prónay Pál különítményesei valamint a soproni főiskolások). Teljes egészében csak 1922 elején vonhatták fennhatóságuk alá, miután 1921. december 14-én lezajlott az egyetlen magyar népszavazás Sopronban. 21 Benes a város védelmének biztosítása végett, eredetileg a Pctronell-Lajtakáta-NezsiderGálos-Mosonszolnok-Kisbodak határvonalat követelte, de ezt a békekonferencia elutasította, ezért valósult meg a csak Ligetfalura korlátozódó kis határmódosítás. A nagyhatalmak azonban - tartva a csehek korridor terveitől - kikötötték, hogy „A CsehSzlovák Állam kötelezi magát, hogy semmiféle katonai művet nem emel területének Pozsonytól délre, a Duna jobb partján fekvő részén". A hídfő teljes demilitarizálása azonban sohasem történt meg, mert két zászlóaljnyi helyőrség a trianoni békeszerződés aláírása után is ottmaradt. Lásd: A Trianonban kötött békeszerződés 1921: XXXIII. tc. III. rész 51. cikk. Magyar Törvénytár 1921. évi törvénycikkek Budapest, 1922. 216. o. 22 Pozsonyligetfalu nemzetiségi összetétele az 1910-es népszámlálás alapján a következők szerint oszlott meg: össznépesség 2947 fő, ebből német 1997, magyar 495, szlovák 318. 1921-ben a 4282 lakó közül a németek 2043-an, a csehszlovákok 1251-en voltak a magyarok pedig 563-an. Az 1930. évi népszámláláskor már jelentősen megváltoztak az arányok. A 14.164 főre növekedett lakosságból, a csehszlovákok száma 7854-re, a németeké 3173-ra a magyaroké pedig 2034-re nőtt. Lásd: Magyarország Közigazgatási Atlasza, 1914 Baja-Pécs, 2000. 147. és FOGARASSY László: Ligetfalu és a pozsonyi hídfő története Pozsony, 1995. 53-54. o. 23 Elnevezése ellenére a hírhedt kormányprogramot nem Kassán szerkesztették, hanem Moszkvában, szerzőjét pedig a moszkvai csehszlovák kommunista emigráció élén álló Klement Gottwaldban kell keresnünk. Az előre jóváhagyott szöveget a londoni és a moszkvai emigrációból, valamint a hazai ellenállókból alakult új kormány 1945. április 186