Folia historica 23/2

Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között

Nemzeti Múzeum elé vonultunk" }

2

9 A házaspár sokat járt színházba, hangversenyre, operába, állandó rendszerességgel moziba, gyakran társaságba, időszakosan bálokba. A család a nyarakat júniustól szeptember 7-ig, Kisasszony napja előttig, mindig Nagykátán, az anyai nagypapánál töltötte. Ilyenkor személyzetestül, gyerekestől, fél ruhatárukat magukkal szállítva úgy vonultak le a birtokra, hogy lakásukat „nyáriasították". Ezáltal lakáshasználatuk még akkor is szezonális megosztottságúnak mondható, ha a családfő, aki hétközben nyáron is dolgozott, csak hétvégenként utazott le utánuk.

13

0 H.Z. rendes éves hathetes szabadságát mindig arra tartogatta, hogy feleségével kettesben nyaralhasson. Ilyenkor külföldre utaztak. „Azok, akik megtehették, hogy a legmelegebb nyári hónapokat második otthonukban töltsék, többnyire ugyanazok voltak, akiknél társadalmi kötelezettségnek számított a külföldi nyaralás"

13

1 — erősíti meg ezt a tendenciát történészi adat is. H.Z. mindig gondosan előre felkészült ezekre az osztrák, olasz, francia, angol utakra, nyelveket gyakorolt és szakirodalmat olvasott hozzá. G.I. büszkén társult hozzá, de nagyon szeretett Nagykátán is lenni, mint ahogy a gyermekeik is. Nekik igazi feltöltődést jelentett ez az időszak a kényelmes, hangulatos, ötszobás jegyzői lakban, ahol a legkellemesebb nyári tartózkodást a terasz és a kert biztosította. Egész életformájukkal hozzájárultak a város és a vidék közti „hídépítéshez".

13

2 Letűnt életmódot és mentalitást ismerhetünk meg az előttünk kirajzolódó képből. Puritán, mértékletes életet, erkölcsi feddhetetlenséget, patriarchálisan emberséges viselkedést, megbízhatóságot, „elegendő" tudást, a polgár-erények teatralitástól sem mentes klasszikus normáinak megnyilvánulásait. Előnyeikkel élni és nem visszaélni igyekeztek. Mentalitásukba az öntudatos nemzeti érzelmek mellett egyfajta kozmopolitizmus is beletartozott, s az a méltóság, „я belső előkelőségre"

13

3 való képesség és készség, amelyet H.E. édesapja személyiségére vonatkoztatva, így fogalmazott meg: " Úriember csak a sétapálcáját viszi. " A család jelenlegi nemzedékének egyik tagja, szintén olvasva ezeket a visszaemlékezéseket. ezt mondta adatközlőnknek: olyan ez a világ, mint egy romantikus operett, nem is lehetett ez valóság. A kutatási adatok azonban igazolják a leírás hitelességét. Összegzés Különböző társadalomtörténeti források segítségével egy pesti állami tisztviselő család két háború közötti életébe pillanthatunk be külsőségekben és mentalitás-elemekben megnyilvánuló sajátosságaik révén. Ez egyfelől a tárgyak forrásként való elemzésére ad módot a lakás berendezése, az öltözködés, a gyermekvilág tárgykultúrája kapcsán, másfelől mentalitásvizsgálatra a szokások és az identitás megnyilvánulási formáinak elemzése által. A család történetét, életmódját és lakáshelyzetét egy százoldalas visszaemlékezésszöveg, továbbá dokumentálható tárgyi hagyaték, szóbeli információk és néhány megmaradt családi dokumentum alapján konstruáljuk meg. A forrásszöveg írója által közvetített önazonosság-kép az úri középosztály magasrangú városi tisztviselő rétegére jellemző sajátosságokat mutatja, a rétegkategória (az adott kisközösség) általános jellemzőin túlmutató egyéni, családi vonásokkal (kontextualitás). Ezzel a konkrét eset-elemzéssel szándékozunk hozzájárulni a középosztály társadalmi behatárolásának finomításához. A jogi és államtudományi doktorátussal rendelkező, tartalékos főhadnagyi rangban lévő családfő, dr. Halászfy Zoltán pénzügyi főtanácsos hivatali pozíciója önmagában anyagi függetlenséget teremtett. Ezt erősítette tovább a történeti folytonosságot is biztosító családi háttér egyfelől, s még inkább felesége részéről - a szintén köztisztviselő és városi vezető közhivatalnok, még korábbról birtokos köznemesi elődök révén - a múltból a hivatalnok-fizetésen túlmutató családi tőke és örökség. Akkori jelenükben rendszeres pénz- és természetbeni 145