Folia historica 23/2

Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között

hogy az egyes szokásokat megszokásig gyakoroltatták velük. A rendszeres együttlétek könnyen utánozhatóvá tették a gesztusokat is. H.E.-nek és bátyjának szigorú napirendje volt iskoláskoruk előtt és alatt, mégsem érezték rabságnak, mert minden egyes kötelezően elvégzendő feladatra türelemmel, okos magyarázattal vették rá őket. Meg volt szabva a reggeli és esti ima ideje, amely a gyermekszobában, mindig a szülőkkel közösen történt. Különösen szigorúan betartandó időpontokhoz kötődött az étkezések rendje, de a tanulásé és a játéké is, még a séták és a szabadtéri játékok színhelye is adott volt. Sétálni a Duna-partra és a Gellérthegyre, játszani a Petőfi térre jártak. Az étkezések napi ötszöri alkalma iskolaidőben a három főétkezésre redukálódott. Az étrendet"- a hét napjainak és a szezonális rendszereknek a függvényében állították össze. Mindig az ebédlőben étkeztek. A teríték olyannyira meghatározott volt"

6, hogy amikor egyszer a „lány" összetévesztette, egészen megkeverte vele a háziakat: „csodálkoztam: már vacsorázunk, hiszen még nem is reggeliztünk. Ugyanis a szobalány... a reggeli teríték helyett az estivel terített. " Szabályozott szertartásrend határozta meg az asztali érték és tárgy-óvó viselkedést is."

7 Ezt megszokták, pedig néha ugyancsak szélsőséges előírásai voltak: az asztalkendő használatánál „úgy illett, hogy bár megtöröltük a szánkat benne, foltos ne legyen. " Az ülésrend szerint az asztalfőn mindig a háziasszony ült, tőle jobbra mindig a férje. Ha vendégségbe érkezett a nagykátai nagypapa, akkor a férj helye őt illette. A felszolgálás mindig a szobalány feladata volt, fekete ruhában, hímzett vászonkötényben, fején bóbitával. Az a tény, hogy zárt családi körben is kifogástalan öltözetet viselt a személyzet, a korabeli illemtankönyv szerint a családi harmónia, a tökéletes rend külső jele; az ilyen családokban általában a cselédekkel való kapcsolattartás is problémamentes volt.

11

8 Minden étkezés előtt imádkoztak, ilyenkor a cselédlány is bent maradt, az ajtónál állva, velük imádkozni. A családi etikett szerint,, Minden étkezés után, ha felálltunk az asztaltól, kezet csókoltunk szüleinknek. Ok szívből jövő szeretettel átöleltek bennünket és megcsókolták mindkét arcunkat". Akkoriban még ezt a kissé körülményes szertartást is mindannyian természetesnek érezték. Ugyanilyen merev előírások vonatkoztak a külső megjelenéshez tartozó higiéniai szokásokra is. A Halászfy családban ez már egyenesen mániákus rendszerré vált a ruházat tisztaságát és a testi higiéniát illetően. A mosdás sorrendjétől, a textil- és eszközhasználat szabályaitól eltérni nem lehetett, ezt a gyerekeknél az édesanya rendszeresen, személyesen ellenőrizte."

9 A takarítás rendje szintén aprólékos, már-már szertartásos jellegű volt, ehhez alkalmazott differenciált eszközkészlettel. A lakás rendben-tartás csúcsa (4 takarítónővel), az éves nagytakarítás, már valóságos hadrendhez hasonlított, amelynek mindig október 6-ra kellett elkészülnie. A súlyos, nagy függönyöket a magas ablakokra kárpitos rakta le és fel. A rendrakáshoz tartozott a szekrények évente kétszeri átrakodása is: a hálószobában az éppen hordott, a gardróbban a használaton kívüli ruhák voltak. A különböző áruk beszerzésének is sajátos szezonális menetrendje volt, amiről a ruházat kapcsán már szóltunk. Legalább ilyen társadalmilag és lokálisan meghatározott volt az apróbb cikkek és élelmiszerek beszerzésének módja is.

12

0 Még a tartós élelmiszereket vidékről rendszeresen megkapó Halászfy családot is a Vásárcsarnokhoz kötötte az urbánus lét, G.I. csaknem mindig itt vásárolt a nevelőnő kíséretében. A szobák rendje, az öltözködési szokások és a felszolgálás mikéntje kapcsán már érintőlegesen szóba került a személyzet szerepe a család életében. Mindezek alapján olyan kétcselédes - időszakosan mosó- és vasalónővel, társasági alkalmakkor külön felszolgálóval kiegészült - háztartást rögzíthettünk, amely eltért a szokványos szobalány-szakácsnő felosztástól. Halászfyéknál a szobalánynak nevezett mindenes cseléd mellett német nevelőnőt alkalmaztak a gyermekek hároméves korától, amely szokás inkább a felsőbb 142