Folia historica 23/2

Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között

hog}> az ingvállja (kombinéja) is milyen szép csipkés. Édesapám tartózkodó mosollyal, jóinevelten elfordult, mondván: a többitől eltekint. Jól látta, hogy Tóni tiszta szívű, ártatlan teremtés. " G.I. nemcsak természetével, anyáskodó jószívűségével, kedvességével képviselte a nőiességet, de alkatában is igazi nőies hölgy volt. Merőben eltért kora szépségideáljának vékony női divatbálványaitól, akkor, amikor a férfiak nagy része minden divatirányzattól függetlenül éppen a hozzá hasonló „kis töltött galambokat""

3 szerette. Ilyen szempontból mégis egyfajta ideál volt, alacsony, formás termetével, hosszú hajával, pici kezével-lábával, huncutul kedves mosolyával. A kiegyensúlyozott, családcentrikus, polgári nő-eszményt testesítette meg, amely a család társadalmi megmérettetésének is egyik értékmérője volt. Eszerint a ház asszonyának a szerepe a család társadalmi szintjének megfelelő közvetítése volt a külvilág felé; személyében a családi harmónia hordozója öltött testet. Ezt igyekszik érzékeltetni U.E. is elbeszélésében, aki rendkívül fontosnak tartotta, hogy édesapja férfiassága mellett édesanyja mint a nőiesség megtestesítője jelent meg, így egészítve ki tökéletesen egymást. "Sokat nevettek és élcelődtek egymással Édesanyám kicsit kacér, kicsit kényeskedő, nagyon vidám, ...igen művelt, a földrajzhoz, a csillagászathoz, az irodalomhoz, a történelemhez jól értő, öntudatos, igen szeretetreméltó, nagyon kedves hölgy volt. Mindenki vonzónak találta, szerette és tisztelte. Csodálatosan szépen zongorázott Lisztet, Chopint stb., és vagy ötszáz magyar nótát, operettet alkalmi dalokat... hosszú verseket idézett hiba nélkül " Ezt, a kultúra és a társasági élet felé nyitó szellemiséget teszi a modern nőtől elvárható kívánalommá a korszak egyik tanácsadókönyve is, bár meghagyja, hogy a nő „eredendő feladata a háztartásvezetés". Óv a feminizmus veszélyeitől. Jellemző, hogy miért: „azok viselkedésében túlnyomó a proletár megnyilvánulás, s ez minden tekintetben igazi úrinőnek rokonszenves nem lehet."

11

4 Szokások, viselkedés, mentalitás A Halászfy család klasszikus úri középosztálybeli tradíciók szabályozta modern városi keretek közt élt a 20. századi modernizmus szokásokra is kiterjedő kettősségében. A bonyolult, egymásra épülő értékrendeket a dolgok, az életvitel tudatos irányítása, a szokások rendszerszerűsége tartotta össze. Ezek közül csak a visszaemlékezés szövegében említetteket vesszük sorra vázlatosan. A valóban merev, túlfinomult, mégis a társadalomban helyet biztosító, az élet dolgaiban való eligazodást megkönnyítő szokások Halászfyéknál a saját rétegrendjük keretében kialakított, társadalmilag irányított struktúrák szerint működtek, amelyeket a családon belül a családfő napirendjéhez, hivatali beosztásához igazítottak. Ezen belül a napoknak szabott, de mégis kényelmes rendje /ritmusa volt, ahogy az évnek, a hétköznapoknak és az ünnepeknek is, s persze az életfunkcióknak, a munkának és a művelődésnek, a játéknak és a szórakozásnak, s a viselkedésnek ugyanúgy. A megszólítások társadalmilag kötött rendje a hivatali pozícióval függött össze. H.Z.-nek a „nagyságos úr, főtanácsos úr" megszólítás járt. Mindössze egy fizetési kategóriával maradt el a „méltóságos"-tól. Feleségének a „nagyságos asszony" cím. G.K.-nak szintén kijárt volna a „nagyságos" titulus, de ő vidékiesen „tekintetes"-nek szólíttatta magát. A gyermekeket tizenöt éves kortól illette meg a „kisasszony" és az „úrfi" megszólítás. A Halászfy-családon belül érvényes szokásként még az azonos korú családtagok sem mindig tegezték egymást: G.I. például még a húgával sem tegeződött, sőt a Gemperle nagypapa is magázta unokáit. A szokásokhoz kapcsolódó konvenciókat, szertartásokat és családi szokáselemcket a Halászfy szülök megfontolt tudatossággal hagyományozták át az utódokra, gyakran úgy, 141