Folia historica 23/2
Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között
ciáltabb higiéniai viszonyokra jellemző pamlaggal és karosszékkel is rendelkezett. Ezeket fehér viaszosvászonnal vonták be. A tisztálkodási szokások színvonala a polgári életvitel egyik fontos értékmérője volt. Halászfyéknál azonban különösen kiemelt szerepet kapott, főleg a gyerekek tisztántartását illetően. A tisztálkodásnál még a testrészek sorrendjét sem volt szabad felcserélni. A konyhához hasonlóan itt is a kék szín uralkodott. A falak kék díszcsíkján, a geometrikus szegélymintás kék-fehér burkolaton kívül világoskék volt a japán spanyolfal is, amely a WC-t és a bidét(!) takarta el. A világítást halványkék opálüveg burás lámpák szolgáltatták. A vörösrézzel bélelt fürdőhenger fehér zománcos volt, réz csapokkal, ahogy a mosdókagyló és a kád szerelvényei és a különböző fali tisztálkodó eszköz- tartók is. A kagyló fölött nagy, ovális tükröt helyeztek el, külön megvilágítással. A hajsütővashoz réz fali gázláng-égőt szereltek fel. A fésülködőasztalon a női-, az üvegpolcon a férfikozmetikumok helye volt. A falra rögzített egészségügyi szekrénykében tartották az ágytálakat, az éjjeli edényeket és a beöntőt. 9 4 Világoskék függöny lógott a világítóudvarra néző szellőzőablakon, és csúszásgátló szőnyegek tették biztonságossá a közlekedést. Külön illemhely is volt természetesen, kis kézmosó kagylóval, törölközőtartóval és kisméretű szemétládával. Felszereltek még textil garnitúrával is: a WC-kagyló fehér ülőke- és fcdéltakarót kapott, elé szőnyeget helyeztek. Egész lakáshasználatukban megnyilvánult a modernizáció vívmányainak - épületszerkezet, infrastruktúra, korszerű szerelvények, beépített előszoba-bútorzat -, valamint a funkcionális helyiségeknek a racionális felfogású használata a modem városi polgári lét szellemében. Ugyanakkor éltek a hagyományos térszerkezet adta reprezentációs lehetőségekkel, és hangsúlyozottan voltak jelen a különböző örökölt értékképzők és szimbolikus kifejezésmódok is. A háztartás tárgyainál alig tapasztalható modernizálás viszont meglehetősen jellemző volt az úri középréteg tagjaira: társadalmi hovatartozásukat rendszerint nem ezen a területen kívánták kinyilvánítani. Úgy tűnik, a tárgyösszetétel és a térszerkezet a Ráday utcába való átköltözés után is alig változott az 1923-ban létrehozott állapothoz képest. Némi változás 1944-ben, Halászfy Zoltán halálával kezdődött, ami egybeesett az őket is erősen érintő történelmi-társadalmi átalakulás megindulásával. Mindeközben hangsúlyozottan törekedtek a meglévő állapot fenntartására, megőrzésére. Ennek egyik fontos eredménye, hogy ma is ilyen sok mindent tanulmányozhatunk az egykori tárgyi környezetből. A tárgyakra alapozott, s a tér- és tárgyhasználat-módokra vonatkozó információk ebben az esetben is éppen azt az ismerettöbbletet biztosítják számunkra, amely a hagyományos történeti forrásokkal nem, vagy csak „ideáltipikusan" 9 5 tárható fel. Öltözködési szokások és normák „Ez az az osztály, amelynek öltözködni kell, még ha a divat életébe is kerül. Az az osztály, melyben a férfi azért dolgozik, hogy az asszony rangjának megfelelően öltözködhessék, hogy ki ne nézzék abból a társadalmi rétegből, amely előtt meg kell hajolnia" - írja a Halászfyéknak is járó újság, A társaság, 9 6 1916-ban a nagypolgárságról 9 7 Ha nem is ilyen szélsőségesen, de a Halászfy-család külsődleges megnyilvánulási formái közt is kiemelt szerepet kapott az öltözködés. Ez megint legalább annyira a felsőbb társadalmi osztályokra jellemző vonás, mint lakáskultúrájuk magas színvonalon tartása. A ruházkodás jelentőségét bizonyítja az is, hogy az életrajzi elbeszélésnek rendszeresen visszatérő témája. Meghatározó szerepe tükröződik a családi fotókon is, amelyeket éppen ennél a témakörnél tudunk legjobban (a régebbi korokra visszavezethetően is) fon'ásanyagként használni. 138
