Folia historica 23/2

Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között

habútor, mert már kombinált, egybeépített nagyméretű konyhaszekrényeket gyártottak. Ez a darab a maga szecessziós jellegével korábbi állapotot képvisel. A garnitúrát egy kis szekrény egészítette még ki három különböző szerepű asztallal együtt. A munkaasztal fölött a modern konyhaberendezés jegyében külön irányfény, falikar

9

1 biztosította a jó megvilágítást. Ugyanezt a korszerű racionalitást érzékelhetjük az előkészítő, főző, rendrakó helyek munkafázist követő sorba állításában is. Az alsóbb rétegek konyhabútorzatától eltérően itt nem találunk a konyhában szennyesládát. Arra külön tárolóhely állt rendelkezésre. Funkciótlannak tűnik viszont a mellékleten jelölt fásláda, hiszen tüzelőberendezés nincs a helyiségben. Gázzal főztek, fehér zománcú, új stílusú gáztűzhelyen. Gázbojlcriik is volt. A fali polcokon nemcsak a fűszereknek, hanem a gyógyfúveknek, a mézes- és az éppen használatos lekváros üvegeknek és az alap nyersanyagokat tartalmazó dobozoknak is jutott hely. A falakon kcménycserép és népi kerámia díszedények sorakoztak. A népies-magyaros, főleg virágmintásra festett edényekkel való faldíszítés általánosan elterjedt, divatos szokás volt, különösen a századfordulón. A két háború között újra felelevenítették ezt a díszítésmódot, némiképp más tartalommal: az emléktárgyak mellett megjelentek az eredeti népi, főleg erdélyi cserepek is.

9

2 A fehér falat a mennyezet alatt kék csík-keretben „hollandi kislány" sávminta díszítette.

91 Kék-fehér volt a kőburkolat is. Valószínűleg az átépítéseknek köszönhetően lett ilyen modern, hiszen a - zömmel századfordulón épült - bérházak padozata csaknem mindenütt „terrazzo", öntött cementpadló volt. Az ablakokon és az ajtón fehér grenadin függöny lógott és minden felületet hímzett terítők takartak. A konyhából megközelíthető benyílóban tartották a sokféle vasalót - szenes- és gáz, valamint tömör vas ingnyak vasaló - és a vasalódeszkákat, mert mindig a konyhában vasaltak. A konyhaedények összetételéről és egyéb adatairól H. É. nagyon keveset tudott; nem kellett a háztartásvezetéssel foglalkoznia. A háztartási gépek közül is csak a szokásos darálókról, habverőről, mozsárról tesz említést, a modernizációs folyamatok nyújtotta új háztartási eszközökről nem - pedig azok éppen ebben az időszakban jelentek meg mint az innováció termékei. Tény, hogy Halászfyék inkább elfogadták a modernizáció lakásukban adott vívmányait, ezzel éltek is, de annak egycb tárgyi vetületére, különösen a konyhai funkcionális egységek megújítására — edények cs gépek, új alapanyagok — nem fordítottak akkora figyelmet. Az éléskamra felszereltsége a szokványos városi kamrák képét mutatta. Egyik falát végig polcsor fedte - a „stclázsi" kifejezést H. E. egyszer sem használja. A másik oldalon rakodóasztal, jégszekrény, a sarokban kis mázsa állt. Felszereltségén, a tárolt élelmiszerek mennyiségén és jellegén viszont nagyon érződött a vidéki „hátország". Sertés- és libazsíros bödönök, porcelántálakban kétféle töpörtyü, nagy mézes bödön, zsákokban krumpli, hagyma, ládákban rétegezve alma és körte, üvegekben és csutorákban hazai bor, pálinka; fokhagyma, aszalt szőlő, szárított fűszerek, mák cs hegyes paprika felfüggesztve. Az asztalon szakajtókban állt a tojás, kis fateknőben dió. Hegyes kampókon lógott a füstölt áru. A polcokat igen sokféle befőtt és birsalmasajtok töltötték ki. Adatközlőnk a leírásában, ahogy hosszasan sorolja ezeknek a fajtáit, szemléletes megjegyzést fűz a görögdinnye-befőtthöz: „Ez a nemzeti színű befőtt remekül mutatott a befőttes tálban. " Az éléskamra mellett, egymás fölötti elhelyezésben, csapóajtós széntároló és faverem volt a heti tüzelő számára. (Ezt a helyiséget nem jelöli az alaprajz.) A fürdőszoba (7. rajz) réteg-meghatározó szerepe folytán a két háború közti középpolgári lakásokban már nélkülözhetetlen helyiség. A Halászfy-lakás fürdőszobája viszonylag nagy volt. Igen intnzíven használták is. A szükséges funkcionális berendezésen kívül a differen136