Folia historica 23/2
Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között
Varróasztalkára, zsúrkocsira nem utal a kézirat, pedig - különösen az utóbbi - korspecifikus darab volt a középosztálybeli otthonokban, utalva a vendéglátás szokásainak megváltozására: az ebéd- és vacsorameghívást felváltó szerényebb uzsonnák divatjára. A csaknem az egész szobát beborító hatalmas bordó „bokhara" - valójában türkmén szőnyeg és az asztalt majdnem földig fedő selyemperzsa terítő jelentősen emelte a szoba értékét. Az asztal-közép csipketerítőn az üvegbetétes ezüsttál állandó tartozék volt. Az ablakokat a lámpaernyővel azonos mintájú indiai függönyszárny és drapéria fedte, középen csipkefüggönnyel. A gyerekszoba Még a két háború közti városi középosztálybeli lakásokban sem volt általános az önálló használattal elkülönített gyerekszoba, bár meglétének ekkor már egyfajta jelzőértéke volt a középosztály felső és alsóbb rétegei között. A Halászfy családnál a használathoz és a gyermekek testméretéhez szabott bútorokkal 8 0 berendezett gyerekszoba (4. rajz) létrehozása nem csak a korszerű szemléletmódot, s a náluk tapasztalható „gyerekkultuszt" jelképezi. Az is a család sajátos értékrendjét bizonyítja, hogy a gyerekszoba bútorzata legalább olyan nívós volt, mint a szülői hálóé. Létrehozása következik abból a sajátosságból is, hogy első otthonukba már két gyermekkel érkeztek. Az egységes, hálószoba-jellegü bútorgarnitúra két szekrényből, két, egymástól felépítményes éjjeliszekrényekkel elválasztott ágyból, fésülködőasztalból, és széles állású székekkel körberakott alacsony, fiókos asztalból állt. Világos színe, vajszínű, plasztikus virágcsokor-faragványokkal díszített mintázata és méretezése mellett a kiegészítő bútorok is a gyerekszoba-jelleget hangsúlyozták: kis könyvespolcok, fehér alapon színesre festett „tulipános ládák" 8 1, fehér csempés kályha, rózsaszín virágmintás tejüveg lámpa. Az állványokra tett akváriumnak és kalitkának is mindig volt lakója. A fali díszek 8 2 és a textilek, mint a grenadin ágyterítő, a kék és rózsaszín kínai selyem párnák, a fodros ftiggönyszámyak, a fehér mull függönyök, a kék és mályvaszínű török szőnyegek, a falak váltakozó kék-rózsaszín színezése nemcsak a generációs, de a nemi jelleget is tükrözték, a korszakos színdivatnak megfelelően. - Az egyetlen, a szülők hálószobai ágyelőjével azonos kiegészítő az ágyak előtt leterített jegesmedve-szőnyeg volt. A játékok szabott, gondosan „kimódolt" térbeli helye a rendszeretetre, racionalitásra hivatott nevelni a gyerekeket. Rengeteg értékes, változatos játékuk volt „mint az igazi". — H. É. két, igen drága babakocsija még az ismerős gyerekek csodálatát is kiváltotta. Legtöbb játékuk a velük játszható szerepjátékok révén hangsúlyozottan nemi jellegű volt. 8 3 A játékokat rendszerint Kertész Tódor Kristóf téri boltjában vették. Természetesen voltak közös játékaik is: szellemi-logikai, társas- és építőjátékok, mesekönyvek. 8 4 A mentális nevelés mellett a testire is igen figyeltek a szülők. A lakáson belüli testedzést az ajtókeretre szerelt — egyébként polgári lakásokban gyakorta meglévő - hinta és gyűrű biztosította; ez utóbbit nagyon szerették, igazi „kunsztokat" tudtak csinálni rajta. A hálószoba A mellékhelyiségekkel együtt ennek a szobának (5. rajz) is racionális-funkcionális szerep jutott. Mivel ezek családi intim terek voltak, berendezésüknek nem volt különösebb értékhordozó jellege. Itt inkább az állandóság érzésének elve dominált. A hálószobának elsősorban a bensőségesség, a célszerűség és a regenerálódási lehetőség funkcióit kellett kielégítenie. A korszak urbánus tér-rendezési szokásainak megfelelően az egyébként hagyományos összetételű citromfa bútorzat 8 5 párhuzamos elrendezésű 8 6 volt, szimmetrikus bútorozással, 131
