Folia historica 23/2

Sedlmayr Krisztina: Életmód és enteriőr Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényében

aranykönyve által ábrázolt világ ugyancsak számos ponton - öltözködés, háztartás, viselkedés stb. - megegyezik a Kosztolányi által megjelenített mikrovilággal.4 F. Dózsa Katalin Letűnt idők, eltűnt divatok c. munkájában bőségesen idéz szépirodalmi müvekből - többek között Vajkayné ünnepi ruhájának szokatlanul részletes leírását is közli. A hatalmas múzeumi gyakorlatra építő viselcttörténész ezt bátran meg is teheti, hiszen a szépirodalom forrásainak csak egy részét jelenti. (Gyáni Gábor nem is e műve, hanem a Magyar Művészet első kötetében megjelent enteriőr-összefoglaló kapcsán ejt el egy kissé szkeptikus megjegyzést a nem megfelelő forráshasználatról).

2

5 Kaffka Margit regényeiből nemcsak enteriőr- és ruhaleírásokat, de sok olyan apró, életmódot ábrázoló részletet is kiemel, mely feltehetően nemcsak az érzékeny nőíró, de a századelő „valóságos" világába is bepillantást nyújt. Fábri Anna a női irodalmat feldolgozó-elemző írásaiban e sajátos szempont is fontos szerepet kap. A művelődéstörténész — s így Dózsa Katalin is - változatos forráshasználatra törekszik, márcsak azért is, hogy színes, élvezetes művet alkosson.

2

6 A tévedés lehetősége adott. De le kell-e ezért mondanunk, ahogyan azt a társadalomtörténészek sugallják az irodalom használatáról? Nem áll-e fenn ez a lehetőség a naplók, memoárok esetében is? Az óvatosság a „teremtett világ"-gal szemben indokolt. Az irodalmi mű zárt rendszeréből egy-egy elemet kiragadni valóban veszélyes. Az író a valóságot kénye-kedve szerint alakíthatja, a hitelesség semmiféle kényszere nem köti. A műben fellelhető életmódi elemek így csak erős forráskritikával, analógiák ismeretében értelmezhetőek. A Pacsirta, melyben a mindennapok ábrázolása egyszerre konkrét és szimbolikus, határozottan veti fel alapkérdésünket. Nézzünk egy beszédes példát! Pacsirta tükre szobája legsötétebb sarkában, az ajtó mellett függ, északnak fordítva. „Nem szerette magát nézni, mert az hiúság, és aztán minek is?" 2

7 - tudjuk meg másutt, amikor a vonat ablakában megpillantja arcát. A tükör leányszobai elhelyezésére vonatkozólag ez tehát nem adat, a főhős jellemzésére szolgál, a valósággal való szembenézés elutasítását szimbolizálja. Ott azonban, ahol Kosztolányi célja a tipikus kisvárosi miliő ábrázolása, apró, pontos megjegyzései nagy biztonsággal idézik fel gyerekkora tárgyi világát. (Ilyen az ebédlő ábrázolása).

2

8 A társadalomtörténet és a modern irodalomelmélet 2

9 egyaránt szkeptikusan viszonyul az irodalmi műben fellelhető „valósághoz". Ez az álláspont - bármilyen elvszerünek tűnik is az életmód kutatói számára nehezen elfogadható. A realista ábrázolás újra és újra azzal kecsegtet, hogy az író a mindennapi életet az „átlagembernél" jobban látja. A legtöbbet idézettek, Kosztolányi, Babits, Kaffka Margit, Márai pontos, aprólékos leírásai nem hagynak kétséget afelől, hogy koruk jelenségeit, tárgyi világát a társadalomtudomány által is megkívánt érzékenységgel figyelték. Századforduló-századclökcpiink kialakításában akkor is fontos szerepet játszanak, ha a társadalomtörténeti munkák forrásként nem számolnak velük. Jegyzetek 1 TÍMÁR Lajos: Vidéki városlakók. Magvető, 1993. 24. 2 GYÁNI Gábor: Polgári otthon és enteriőr Budapesten, in: Polgári lakáskultúra a századfordulón Bp. 1992. 3 GYÁNI Gábor: Család, háztartás és a városi cselédség, Magvető, 1983, 38. 4 GYÁNI Gábor: Bérkaszárnya és nyomortelep, Magvető, 1922, 105. 5 TÓTH Zoltán: Polgárosodás és hagyományőrzés a századfordulói Szekszárd anyagi életviszonyaiban. Ethn. XCIII. 177-231. 113