Folia historica 23/1

I. Tanulmányok - Ridovics Anna: A Magyar Nemzeti Múzeum habán kerámiái a 17-18. században

kiégetéséhez viszonyítva) magas hőfokon. A domináló fehér alapfelületen ragyogtak a színek. E kitűnő minőségű fajanszok mellett készítettek egyszerűbb kevert, vagy ólommázas fazekasárut, sőt mázatlan kerámiát is.

7 Az edények munkamegosztáson alapuló műhelyközösségekben készültek. A művészi színvonalat a mesterek kiemelkedő szakmai tudása mellett az őket patronáló, befogadó, letelepítő főurak és környezetük, azaz a megrendelők ízlésbeli igényessége is befolyásolhatta. A 17. századi főúri inventáriumokban gyakran említenek „újkeresztyén edényeket", amelyek nagy becsben tartott, drága portékák voltak. Gyakran valamilyen jelentős, ünnepi esemény alkalmából rendelték meg ezeket. Erre utalnak az edények díszítményci közé komponált évszámok, a tulajdonosok neve, monogramja. A szakirodalom ezen évszámokat feltételesen a termék elkészülésének datálására is alkalmasnak tartja, elfogadja. Sok monogram feloldását sajnos nem ismerjük. A 17. század második felétől, végétől a tehetősebb kisnemesi és a városi, polgári rétegek, testületek körében is elterjed a habánok készítette ónmázas kerámiák használata, amint ezt a céhjelvényekkel ékesített darabok igazolják. Egyházi felszerelésként, úrasztali edényként is szolgálhattak e szép fajanszok.

8 A virág- és levélmotívumokkal díszes, 1714-es évszámú tányért az eladó személy közlése szerint a szentkirály szabadjai református eklézsia úrva csoraosztó tányéraként használták. De bizonyára szakrális célra szolgált az 1655-ös, IHS monogramos, kék alapmázas korsó is, vagy a libetbányai víztartó edény (6. kép ), továbbá az 1730-as évszámot viselő sutus korsó is, amelyen virágok között fiait vérével tápláló pelikán látható, Krisztus szimbólumaként (15.a kép). A 17. század 60-as éveitől kezdve Nyugat-Magyarországon, Sárospatakon, a 18. század második felétől Erdélyben, Felvidéken az erőszakos katolizálás miatt a habán telepek többsége felbomlott, a közösség tagjai elvándorolni kényszerültek vagy beolvadtak a környező, többnyire szlovák, illetve szász etnikumú lakosságba. A habán kerámia virágkora a 17. század, de még a 19. században is készültek hasonlójellegű korsók, tálak a Felvidéken, Erdélyben és a Dunántúlon. A 17. század első feléből négy évszámos habán fajanszot őriz a gyűjtemény. A legkorábbi évszámot egy légies, szív alakú mintázatokkal áttört peremű, lapos talpú tálacska viseli. Öblcbcn, kettős kék vonalkcretben festve egy szál sásleveles, szegfűszerű stilizált virág, mellette 1610-es évszám. A publikálatlan tál egyike a hazai gyűjteményekből ismert legkorábbi emlékeknek, az Iparművészeti Múzeum 1606-os korsójával és 1609-es víztartójával, 1610-es táljával együtt (1. kép). Formája alapján az itáliai ún. traforata edénytípussal, áttört, csipkézett talpas tállal rokonítható. Az ötsoros, szívmintázatú áttört díszítés formai analógiáját (egy soproni magángyűjteményből) Krisztinkovich Béla, a habán kerámiák neves gyűjtője és kutatója reprodukálta könyvében.

4 A más mintával festett, évszám nélküli tálat 17. század eleji, nyugat-magyarországi munkaként határozta meg. E típus kedveltségét jelzi, hogy áttört díszítésű edényt - más mintázattal - többet is találunk az Iparművészeti Múzeum anyagában a 17. század második feléből, 18. század elejéről.

1

0 Az 1627-es dátumú fordított körte alakú, csücskös kiöntőjü füles kancsó olaszos formája mintha ötvöstárgyra emlékeztetne (2.a,b kép). Felül, két oldalán zöld-sárga-lila színnel egy-egy virágtő, kék vonallal megosztott dereka alatt csipkeszerű pikkelyes ornamentika díszíti. Erdélyben a meggyesi múzeum tulajdonában van egy hasonló formájú, elegánsabb példány. Krisztinkovich Béla véleménye szerint mindkettő az alvinci telep korai munkája.

1' E műtárgyunk már a Nemzeti Múzeum 1929-es kiállításán is szerepelt az új szerzemények között.

1- Bárányné Oberschall Magda is publikálta illusztrációját 1936-ban, a Magyar Művelődéstörténetben.

1

3 Minden valószínűség szerint a soproni magángyűjteményekből rendezett, 1847 évi régiségkiállításon felbukkant tállal azonosítható múzeumi gyűjteményünkben az a (felte68