Folia historica 22

II. Közlemények - Patay Pál: Történelem a harangfeliratok tükrében

Patay Pál Történelem a harangfeliratok tükrében Isten áldd meg a magyart! - olvashatjuk egy 1856-ban öntött harangról. A Bach-korszak, a szabadságharc utáni Habsburg-elnyomás idejének gondolatvilágát jól jellemzi, hogy a Szabolcs megyei Lórántháza tiszteletesének eszményei közül a hite és a hazaszeretete szorosan összefonódott. Mert a harangok feliratai híven tükrözik - amint azt látni is fogjuk az öntésük korának szellemét. A harangokon található feliratok három témakörből tevődnek össze. Egyrészt elárulják ki, mikor és hol öntötte a harangot, másrészt tájékoztatnak ki, milyen célból, milyen rendeltetéssel, milyen körülmények között, kinek a részére öntötte azt, harmadrészt pedig mindezek mellett egy rendszerint vallásos vonatkozású jelmondat, bibliai idézet, vagy rövid fohász olvasható rajtuk. Természetesen nem minden harangon található fel mindhárom témába tartozó szöveg; a meglévők sem terjednek ki minden esetben minden kérdésre, sőt vannak minden feliratot, évszámot nélkülöző harangok is. Az egyes témák alkothatnak egymástól független mondatokat, de gyakran kombinálódhatnak is; olykor egyetlen mondatba vannak sűrítve. A feliratok szerzője a témától függően az öntőmester, illetve az öntető, adományozó; ami a harmadik témát illeti, hol ez, hol az.

1 A harangokat feliratokkal általában a 14. századtól látták el. A hazai legkorábbi ismert feliratok a 15. századból és a 16. század első feléből valók. Ilyeneket a mai Magyarország területéről - a másfél évszázados török idők következtében - sajnos csak keveset ismerünk; inkább csak Erdélyből és a Felvidékről. Ezek a középkor egyházközpontú gondolatvilágából kifolyólag vallásos tárgyúak. Nyelvük legtöbbször latin, ritkábban német, minthogy az öntőmesterek nagy részének ez volt az anyanyelve. Leggyakoribb felirat az Európa szerte közkedvelt О REX GLORIE VENI CUM РАСЕ (Ó dicsőség királya jöjj el békével / pl. Nógrádszakái, rk., 1523)

2, majd ennek egy változata a sok közül, mint CHRISTUS REX VENIT IN РАСЕ (Krisztus király eljön békében - Tarpa, ref., 1517)

3. Gyakran csatlakozik ehhez, különösen az utóbbiakhoz: DEUS HOMO FACTUS EST (Isten emberré lett - Várvölgy, rk., 1524.)

4. Többször idézik Krisztus keresztjének a feliratát: IESUS NAZARENUS REX IUDEORUM (Názáreti Jézus a zsidók királya - Turricse, 16. század közepe)

5. De Mária is nem egyszer meg van említve pl. VIRGO MARIA ORET P(ro) NOBIS IUGITER (szűz Mária szüntelenül imádkozik értünk - Becske, rk., 1532)

6, esetleg egy hozzá intézett fohászban: HILF GOT MARIA PERAT UNS DUMMA (PERAT = BERAT - Isten segíts, Mária adj tanácsot nekünk együgyűeknek - Budapest, Margitsziget, rk. kápolna, 15—16. szd.)

7, vagy О MARIA PIA SIS NOBISCUM IN VIA (Ó kegyes Mária légy velünk az útban -Csallóközkürt, Ohrady, Szlovákia, rk. 1482.)

8. Az angyali üdvözlet kezdő sora: AVE MARIA GRATIA PLENA DOMINUS TECUM (Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes, az Úr van teveled - Kassa, rk. Székesegyház, 1516)

9 sem ritka a harangokon. Máskor csak a négy evangélista neve alkotja a feliratot (pl. Barabás, ref., jelenleg Debrecen, Ref. Kollégium múzeuma, 15. század vége)

1

0, vagy egyszerűen a TETRAGRAMMATON (Négy betű Nyírbogdány, ref., 1556)

1

1, ami a Jahve szó héber írás szerinti betűire utal. Ismét máskor csak a betűk ABC-beli sora (Ecseg, rk., 16. század eleje)

1

2, ami a templomszentelés liturgiájával kapcsolatos. Csak ritkán fordul elő, hogy az öntető a templom plébánosa: MATHIAS WERES, illetve az öntőmester: EMERICUS DE WARADINO (Váradi Imre) meg lenne nevezve harangon (mindkettő: Érmihályfalva, Valea lui Mihai, Románia, ref., 1491)

1

3. 89