Folia historica 22
I. Tanulmányok - Gál Vilmos: A Magyar Nemzeti Múzeum a két világháború között
Az élet megy tovább közhelye tehát újra, akkoriban is igaznak bizonyult, jól szimbolizálja ezt, hogy a trianoni béke 175-176. §.-a szerint magyar-román tárgyalások kezdődhettek a már többször említett letéti gyűjtemények átadásáról. Dr. Gerevich Tibort és dr. Isoz Kálmánt bízták meg e keserves feladat lebonyolításával, amelyet 1920 áprilisa és júniusa között hajtottak végre. A ládákba csomagolt, eddig kibontatlan holmit átnézték a román féllel közösen és jegyzékbe vették azokat. Június 21-én 72 ládát szállítottak el Aradra, ahol jegyzőkönyv ellenében átadták. A Múzeum állapota, helyzete sajnos nem javult számottevően a konszolidáció kezdeti idejében. A helyszűke és a szegénység volt jellemző továbbra is. Nem lehetett a kiállításokat bővíteni, bár a Díszterem, mely a 19. század második felében előbb egyesületek, kongresszusok ülésterme volt, majd 1866-tól itt ülésezett a főrendiház, minisztertanácsi rendelet értelmében kiüríttetett, s átadatott kiállítási célokra a Múzeum számára. (Az első kiállítás a Pro Transylvania Egyesület Koronázási Emlékkiállítása volt, díszes egyházi- és világi öltözetek, ékszerek, műkincsek bemutatásával, melyeket IV. Károly koronázásakor Budán használtak, kiegészítve kis retrospektív csoporttal (Mátyás király olasz szövetű mentéjén át magyar koronázási viseletekig.) E kiállítást még 1917 elején, fűtés nélküli helységekben készítették el. 5 3 A háború és forradalmak utáni első kiállítást 1922-ben a Corvin-Társaság rendezte, témáját Dante-nak és főművének magyar ábrázolásai alkották. (Jól látható, hogy a Múzeum első ritka időszaki kiállításait nem saját maga, hanem külső patronálók, a maguk választotta témában, nem csak a múzeum anyagára építve valósították meg.) Az első saját rendezésű „különkiállításra" (időszaki kiállítás), a Petőfi Emlékkiállításra 1923-ig kellett várni. 5 4 Ez az első önálló kiállítás azonban azonnal nagy sikerű lett, az újságok is jelentős terjedelemben foglalkoztak vele, pozitív kritikát adva róla. 5 5 A Múzeum azonban továbbra is számos nehézséggel kellet, hogy megküzdjön. A Hírlaptár kevésbé keresett darabjai 1912 óta bérelt lakásban voltak elhelyezve, azonban azt a Tanácsköztársaság idején lefoglalták, s a jórészt bekötetlen példányokat a Festetich palota nyirkos istállójában helyezték el. Az anyagot folyamatosan romló állapotban egészen 1923 végéig kénytelenek voltak ott tárolni. 5 6 A helyszűkén enyhítendő folyamatosan megszüntették a főépület földszintjén lévő tisztviselői lakásokat (ezt a tisztviselők átköltöztetésével, illetve nyugdíjazásuk utáni kiköltöztetésével tudták elérni, így évekig elnyúlt e program) és helyükön raktárhelyiségeket alakítottak ki. 5 7 A városligeti Iparcsarnokban 1906-tól (már akkor ideiglenesen!) elhelyezett Néprajzi tár gyűjteménye a raktárnak alkalmatlan (a főleg üveg, vas és beton építmény téli fűtetlensége miatt nyirkos, vizes volt) helyen tovább pusztult. Ráadásul 1921-ben egy orkánnal egybekötött jégeső leszakította a tetőzet egy részét, majd a jég és víz több órán keresztül áztatta az értékes, sok estben pótolhatatlan (pl.: régi magyar parasztviseletek) néprajzi anyagot. 5 8 A Múzeum költségvetési javadalmazása 1919 után sem haladta meg az 1914 előtti mértéket, s ez a korona inflációja miatt elégtelen volt a múzeum működtetésérc. (Főként télen okozott komoly gondokat a fűtőanyagra szánt összegek elfogyása, többször kényszerült e miatt hosszabb-rövidebb ideig zárva tartani a múzeum, 5 9 s e probléma a jobbnak mondott 1925 telén, a kultúrára többet fordító Klebelsberg kultuszminisztersége idején is fennállt. 6 0) Az időszakos zárva tartás a muzeológusi munka megakadásán kívül még jobban érintette az egész tudós- és egyetemi társadalmat, hiszen ez a Széchényi Könyvtárra is vonatkozott. (A világítás megoldatlansága miatt amúgy is csak kora délutánig lehetett tartalmas munkát végezni a sötét épületben.) 57
