Folia historica 22

I. Tanulmányok - Gál Vilmos: A Magyar Nemzeti Múzeum a két világháború között

mot. (Az akció szervezettségére, ravaszságára jellemző a vasárnapi időpont, mikor az állami főhivatalnokok, külföldi delegátusok nem tartózkodtak munkahelyükön, a nagy számú teherautó, rakodó és katona gyors megjelenése, sőt a telefonvonalak elvágása, mellyel a múzeum vezetői segélykéréseinek lehetőségét vették el.) Serbescu tábornok vezette az akciót. Maga elé rendelte az épületben lakó főtitkárt, Dr. Isozt. s átadta a Diamandi miniszter és Mardarescu tábornok által aláírt francia nyelvű átiratot, melyben felszólították a Nemzeti Múzeumot az erdélyi letétek átadására. Dr. Isoz kijelentette, nem rendelkezik a letétek felett, sőt, kulcsa sincs a raktárhoz. A románok követelték a kulcsokat, Isoz ellenállt, majd azt tanácsolta, hogy törjék fel a raktárakat és vigyék el a letéteket erőszakkal, azt ő úgy sem tudja megakadályozni. Ehhez a megoldáshoz azonban láthatóan nem fűlt a románok a foga, akik úgy látszik valamennyire fenn akarták tartani a törvényesség látszatát, vagyis azt, hogy a magyarok önként adták át a letéteket. Végül kérték a főigazgató előhívását. Miközben erről intézkedett Isoz, megragadta az alkalmat, hogy segítséget kérjen dr. Czakó Elemértől, akit egy külső vezetékű telefonvonalon el is ért. Ez volt az a pont, ahol a román akció újra elbukott. Dr. Czakó dr. Domanovszky Sándor egyetemi tanárhoz továbbította az üzenetet, hogy kapcsolatai révén érje el az interalliált hatalmak képviselőit. Közben a múzeumba érkező Fejérpataky főigazgató meghallgatta a román követeléseket, majd megtagadta azok teljesítését. A skandalum újabb fejleményeként Pékár Gyula miniszter is megjelent a helyszínen, akit egy ismeretlen gyógyszerész a Gólyavárból (kb. három percnyire a múzeumtól) hívott el azzal, hogy valamire készülnek a románok. Pékár a kormány nevében tiltakozott a tábornok eljárásával szemben, egyben ő is utalt arra, hogy a raktárak feltörése az egyedüli lehetséges megoldás. A Serbescuék ezt nem akarták, elküldték hát dr. Isozt gépkocsival, egy román kíséretében Varjú Elemér régiségtári igazgatóhoz a raktárkulcsokért. Útközben a román tiltakozása ellenére Isoz felvette dr. Czakó Elemért, s a kulcsokkal visszatérve dr. Czakónak immár negyedszer volt kénytelen felolvasni Serbescu tábornok a jegyzéket, s negyedszer kapott elutasító választ. A miniszteri biztos válaszában kiemelte, hogy a versailles-i legfőbb tanács határozata értelmében, a békekötésig nem mozdíthatóak a múzeumok letétjei, de kijelentette, hogy a tárgyak erőszakos elvitelét nincs módjában megakadályozni. A hosszú, kilátástalan vita végén a tábornok a megtagadás tényét írásban kérte, amit a magyarok francia nyelven azon mód elkészítettek. Serbescu őrséget hagyván az ominózus 14. számú helység előtt, elvonult kíséretével. (Bár a Jelentés nem említi, Bandholtz naplója szerint Serbescu másnap reggelre ígérte visszatértét és erőszakkal fenyegetőzött.)

3

2 Ezek után érkezett meg H. H. Bandholtz amerikai tábornok, aki egyszerű természetességgel oldotta meg a súlyos problémát. De erről a legjobb, ha őt magát, illetve naplójának erre vonatkozó részét idézzük: ,,[•••] Tegnap este alighogy felálltunk azon kitűnő lakomák egyike után, amellyel Gore százados táplál bennünket, bejelentkezett Horowitz ezredes és elmondta, hogy a románok egy egész konvojnyi teherautóval a Nemzeti Múzeumnál és készülnek elvinni számos művészeti alkotást. A Katonai Misszió október I-jei találkozóján döntés született arról, hogy bár a románok azt állítják, a Nemzeti Múzeumban található tárgyak őket illetik meg, mivel hogy jelenleg ők Erdély urai, ne kapjanak egyet sem közülük, mielőtt azt jóvá nem hagyja bizottságunk, amelynek elnöke Shafroth amerikai százados. Még aznap tájékoztattuk döntésünkről a román főparancsnokságot. Loree ezredes és egy amerikai katona társaságában visszakísértem Horowitz ezredest a Múzeumhoz, amelyet szoros román őrség vett körül. Az egyik férji megpróbált megállítani bennünket, de nem szereztünk neki nagy örömöt, mi pedig bementünk az épületbe s végül előkerítettük az igazgatót.[...j "

3

3 53