Folia historica 22

I. Tanulmányok - Szelke László: A „fekete-sárga Szegfű" - Szekfű Gyula és a Rákóczi mozgalom.

Magyarország, 1914. március 22. 2. oldal: Rákóczi Júdása Nem hallod-e, milyen gyönyörűn búg róla A tárogatókon a sok kuruc nóta?... Nem látod hűséges, szomorú gárdáját, Mily égi színekkel festi le pályáját? Hogy mersz rátaposni Annak emlékére, Aki a honának örök büszkesége! Hány ezüstpénzt tűztek ki az árulásra, Bujdosó Rákóczink szívtelen Judása! Oh, ha csepp magyar vér folyna az eredben: Hős Rákóczink - szentség volna szemedben! A szived nevére hangosan dobogna S csodálattal hullnál előtte a porba. Nem szűnnék meg érte ajkaid imája Liliomot vinnél naponkint sírjára, Káromló szivébe tőrt mártanál annak. Ki szent Fejedelmét bántja a magyarnak! Óh, szívtelen Júdás, célod el nem éred: Szivünkből Rákóczit soha ki nem téped! Hiába rágódol a sok hazug aktán, Mint a dohos, nedves pincékben a patkány! Minél több sötét sárt freccsentesz Reája Annál fehérebben ragyog glóriája, Annál lángolóbban imádja a nemzet A kassai dómban nyugvó Fejedelmet! 44