Folia historica 22

III. Kiállítás és könyvismertetés - Szvitek Róbert: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére

jutottak el a misszionáriusok Belgrádba, hol álltak meg útjuk során, és ott mennyi időt töltöttek. E bevezetőt követik a források: Szini István 1612-ben Raguzából, és Bartol Kasic 1613ban Belgrádból írt levele Claudio Acquaviva rendfőnöknek, valamint Ignazio Tudisi 1640ben Belgrádból, ismeretlen bíborosnak írt levele. A leveleket bő regesztával közli, az útvonalat a mellékelt térképen is nyomon követhetjük. Monok István A francia könyv jelenléte a magyarországi olvasmányanyagban a 16—18. században című írásában ismerteti, melyek voltak azok a körülmények, amelyek elősegítették, hogy francia könyvek kerülhettek az országba 1500-1750 között. A 16-17. században ezek francia szerzők latin, német olasz nyelvű művei voltak. Klasszika-filológiai munkák, a török kiűzésére vonatkozó terveket tartalmazó müvek és a francia államelméleti irodalom alkotásai, valamint neveléselméleti és politika-, illetve hadtudományi írások. A 17. század utolsó harmadában a francia nyelv és kultúra Európa legbefolyásosabb nyelvévé és kultúrájává vált. A szerző bemutatja, hogy ez a hatás milyen mértékű volt a Kárpátmedencében, milyen formában nyilvánult meg az arisztokrácia és a polgárság körében. Ismerteti, milyen tárgyú könyveket olvastak az adott társadalmi réteghez tartozók. Kiemeli ezek közül II. Rákóczi Ferenc francia műveltségét. Kifejti, milyen okok vezettek a 18. század második felére a francia nyelvű könyvek nagyarányú megjelenéséhez. János Zsigmond halála, és a - megkötött, de Erdélyben kevesek által ismert, és soha nem ratifikált - speyeri szerződés miatt kialakult helyzetet elemzi Oborni Teréz Erdély közjogi helyzete a speyeri szerződés után (1571-1575) című tanulmányában. Bemutatja, hogyan tudta Báthori István ezt a kényes helyzetet ügyes politikával megoldani, hogy mind Miksa, mind a szultán, de még az erdélyi rendek is úgy érezhessék, az történt amit ők szerettek volna. Elsősorban a fejedelem Miksával folytatott levelezését ismerhetjük meg a tanulmányból. Ezekből kiderül, milyen ügyes magyarázatokat talált az ellene felhozott vádakra, és hogyan próbálta az egyensúlyt megtalálni a török és a német követelések között. Mindezeket megnehezítette Bekes Gáspárnak a hatalom megszerzéséért folytatott ténykedése, melyet Miksa titokban támogatott. A szerző ismerteti, miként került ki ebből a helyzetből Báthori István győztesen, és szilárdította meg végleg helyzetét Erdély élén 1575-ben. Pálffy Géza A magyar nemesség bécsi integrációjának színterei a 16-17. században című tanulmánya elején beszámol a magyarországi udvarkutatásokról és azok eredményeiről. Ezt követően a magyar nemesség bécsi integrációjának színtereit - a császári-királyi udvart, a központi kormányszerveket, a Magyar Udvari Kancelláriát, a jelentősebb udvari főméltóságok udvarait, az osztrák nemességgel való családi és társadalmi kapcsolatokat, és a Bécsben, valamint Alsó-Ausztriában működő iskolákat - vizsgálja, számos életpályával és esettel mutatva be, hogy a kapcsolatok és hivatalok milyen lehetőségeket biztosítottak a nemességnek. A tanulmány második részében, a 16. század második felében a határvédelemben jelentős szerepet játszó Andreas Kidman, Hans Reuber, Pcthő János és Pálffy Miklós életpályáját vázolja fel, bemutatva egyben a bécsi udvari hatalmasságokkal és egymással való összeköttetéseiket is. A jobbágyság 16-17. századi házasodási szabadságáról ír Péter Katalin A jobbágy házasodási szabadsága az örökös jobbágyság korában című tanulmányában. A rendelkezésre álló források közvetve, vagy hallgatásukkal szólnak arról, hogy a földesúr nem szólt bele jobbágya házasodásának ügyébe. A szerző elemzi az 1514. évi országgyűlés által hozott örökös jobbágyságról szóló törvényt, mint a jobbágy házasodásának, és az özvegyasszonyok jogállásának egyik legfontosabb forrását. A vizsgált uradalmi utasítások, urbáriumok és vizsgálatok a hallgatásukkal erősítik a szabad házasságkötést. Az ezekben szereplő bírságolások nem szólnak erről a témakörről, pedig biztosan szerepelnének, ha lett volna rá társadalmilag elfogadott lehetőség. A jobbágypanaszokban sem fordulnak elő házasodási szabadságot kor393