Folia historica 22

III. Kiállítás és könyvismertetés - Szvitek Róbert: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére

végeken kiépített oszmán adminisztráció sikeresen ellátta fő feladatát: a meghódított területek megtartását, és a további hódítások támogatását. Ennek érdekében a hódítás előtti igazgatási szokásokat részben meghagyta és rugalmasan kezelte, ellentétben a törzsterületek igazgatásával. Balázs Mihály „A hit ... hallásból lészön." Megjegyzések a négy bevett vallás intézményesüléséhez a 16. századi Erdélyben című esszéjében sorra veszi azokat a vallási törvényeket, amelyeket az erdélyi országgyűlések az antitrinitarizmus megjelenése és János Zsigmond halála közti időszakban hoztak. Mindezt azért teszi, mert a témával korábban foglalkozók ezekre a törvényekre hivatkozva állították, hogy a tordai országgyűlés 1568-ban elismerte a négy bevett vallást. A törvények vizsgálata során azonban kiderül, hogy az 1570 januárjában kelt szöveg ennek az ellenkezőjét mondja ki. E mellett az 1568-as törvény nem vonatkozhatott a katolikusokra, hiszen több, vallásukat tiltó rendelkezés irányult ellenük. Protestáns felekezeteket pedig azért nem említenek, mert ekkor ezek még nem rendelkeznek dogmatikus úton kialakított egyházi struktúrákkal. A szerző bemutatja az 1580-as évek során a felekezetek között lezajlott küzdelmet, amely elvezetett ahhoz, hogy az 1595 áprilisában tartott gyulafehérvári országgyűlésen külön-külön említik meg a felekezeteket, mely egyben a katolikusok bevetté nyilvánítását is jelenti. Bessenyei József A menekültek és a magyarországi városhálózat átalakulása a török hódítás kezdeti periódusában című írásában bemutatja, hogy a török terjeszkedés következtében elfoglalt városok (Nándorfehérvár, Buda, Székesfehérvár, Pécs, Gyula, Szeged) főként kereskedelemmel foglalkozó polgársága elsősorban Pozsony, Kassa, Nagyszombat, Várad, Debrecen, Bécs városokba menekült. A tanulmányból kiderül, hogy mely okok vezették a menekülteket az adott városba történő letelepedésre (földrajzi helyzet, úthálózat, kormányzati szervek letelepedése, kiváltságok stb.), konkrét személyek példáját és döntéseik okait vizsgálva. Szintén a városokról szól Buza János A hódoltsági adószedés ősi gyökerei című munkája, amely a vadszám vagy marhaszám szerinti adózás helyes értelmezését fejti ki Kecskemét, Nagykőrös, Debrecen ilyen típusú adózási szokásainak elemzésével. Megvizsgálja, hogy az említett településen mekkora értéket értettek a „marhaszám" kifejezés alatt. A fogalom használata a hódoltság területén kívül lévő településeknél is megfigyelhető. Megállapítja, hogy téves az az elképzelés amely ezt az adónemet török eredetűnek tartja, mert ennek gyökerei a hódoltság előtti időkre nyúlnak vissza, sőt az sem állítható biztosan, hogy a marhaszám szerinti adózás csak magyar adózási forma lett volna. Czigány István A végvári katonaság 1671—1672. évi létszámcsökkentésének kérdőjelei című tanulmányában kifejti, hogy a Habsburgok már a vasvári béke után hozzákezdtek az állandó hadsereg kiépítéséhez, amelyet Zrínyi Miklós és Raimondo Montecuccoli is sürgetett, csak más-más elképzelésük volt ennek mikéntjéről. A végvári katonaság létszámának csökkentése tehát elsősorban ennek a folyamatnak a következménye, és nem az 1670. évi rendi szervezkedésé, amely belejátszott ebbe a folyamatba, de nem ez volt a fő ok. Montecuccoli haditanácsi elnökké való kinevezése (1668) után a konkrét javaslatok kidolgozása is megkezdődött. A szerző ismerteti a különböző elképzeléseket és a létszámcsökkentés végrehajtásának területi eloszlását és folyamatát. Rávilágít arra, hogy a tervezetek és a végrehajtást rögzítő dokumentumok között számos ellentmondás található, amit példákkal is igazol. Az elbocsátottak közül sokan az akkor szervezésre kerülő mezei ezredekbe jelentkeztek, vagy a jelentősebb családok magánkatonaságát gyarapították. A létszámcsökkentést a bujdosók 1672. évi támadása miatt felfüggesztették, majd a török elleni védelmi övezetben a harcok miatt a létszámot újra növelni kezdték, így 1676-1677-re helyreálltak az 1671 előtti létszámviszonyok. 390