Folia historica 22

III. Kiállítás és könyvismertetés - R. Várkonyi Ágnes: Bocskai-szabadságharc négyszázadik évfordulójára rendezett emlékkiállítás megnyitóján

fiainak és ő véreknek, tagoknak Ha a fejedelemségek, amint szokott lenni, vagy Erdélyben vagy Magyarországban változnak, őmagok között a respublikák, az egyezséget a konföderáció szerént tartsák meg. " Többféle lehetőséggel számol: amíg a magyar korona „nálunknál erősebb nemzetségnél a németnél lészen és a magyar királyság a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik is oltalmokra javokra lészen." A másik lehetőség, hogy „ a magyar korona Magyarországban magyar kézbe kelne, ... az erdélyieket is intjük nemhogy attól ellenttartanának... " Hagyományáról hosszan lehetne beszélni. Most. hogy a magyar tudomány és egyetemi tanítás méltatlan anyagi gondokkal küzd, külön jelentősége van, ahogy Bocskai Testamentumában összekapcsolta a múltat és a jövőt: A vásárhelyi Skálának mind építésére, mind egyéb szükségére háromezer forintot hagyunk. A váradi Auditorium épületére kétszáz forint. A debreceni deákoknak kétszáz forint. - János Deáknak a Magyar História kinyomtatására kétszáz forintot — Az históriákért, melyeket mind magunk, és előttünk lévő fejedelmek idejében és dolgairól irt Szamosközi István uram, deputáltunk ....7000 forintot. Melynek kinyomtatására , hogy szorgalmatos gondjuk légyen lelkekre kötöttük a testamentumosoknak, és az Istennek széki eleibe idézzük őket, hogy ha abban híven és szorgalamtosabban el nem járnak. Bocskait a történetírás nem kényeztette el: iratai nincsenek feltárva és összegyűjtve, háromszáz ismert leveléből alig száz hozzáférhető, egyetemes kihatású politikája monografikus feldolgozásával ma is adós a tudomány. Bocskai szobra Genfben a reformáció emlékművén azt hirdeti, hogy a három hatalom alá szakított hadverte Magyarország alkotó része tudott lenni a korabeli Európának. A Magyar Nemzeti Múzeum szép kiállítása, amelyet most megnyitunk, tudatosítsa, hogy négyszáz esztendővel ezelőtt a dúsgazdag főurak, a társadalom kirekesztettjei, a városok és a köznemesek, székelyek és német polgárok közösen — amint Bocskai megfogalmazta — az egész kereszténység javára vállalták az ország szolgálatát. Érvényesüljön a remek kiállítás ösztönző ereje múltunk tárgyszerű megbecsülésére és arra, hogy végre elkészüljön Bocskai és hívei tudományos monográfiája. Budapest, 2004. október 15-én R Várkonyi Ágnes 388