Folia historica 22

I. Tanulmányok - Szelke László: A „fekete-sárga Szegfű" - Szekfű Gyula és a Rákóczi mozgalom.

Jegyzetek 1 Jelen dolgozat célja w4 száműzött Rákóczi" alapján megrajzolni Szekfü (emigráns) Rákóczi-képét, különös hangsúlyt fektetve a munka legvitatottabb kijelentéseinek áttekintésére, valamint az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában Szekfü által összegyűjtött dokumentumok, főként az ellenzéki Magyarország című napilap által kezdeményezett, és a történész Ballagi Aladár által támogatott, A Rákóczi-mozgalom néven elhíresült Szekfüellenes kampányt bemutatni. A dolgozatnak nem célja Rákóczi életének és politikájának valamint az általa irányított függetlenségi harcnak a bemutatása és értékelése. E témában a következő összefoglaló müveket forgattam nagy haszonnal: Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora Bp., 1934. Köpeczi Béla-R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc Bp., 1976. Köpeczi Béla: A bujdosó Rákóczi Bp., 1991. Benda Kálmán(szerk.): Európa és a Rákóczi-szabadságharc Bp., 1980. Lukinich Imre(szcrk.): Rákóczi Emlékkönyv III. Bp., 1935. A korszak értékelésekor az egymástól nagyban eltérő történészi álláspontokat az alábbi cikkek alapján tekintettem át: Erős Vilmos: Szekfü és Mályusz vitája a „Magyar történet"-ről, Századok 1997/2. 453^476. Erős Vilmos: História Regnum - História Populum. A Szekfű-Mályusz vita kialakulása, Századok, 1995/1. 573-596. Gergely András: Németh László vitája Szekfü Gyulával, Valóság, 1983/1. 47-62. Őze Sándor: Diszkriminált évszázadok (A Molnár Erik-vita és a 17-18. századi szabadságküzdelmeink) 100- 106. in: Bercsényi Miklós és kora, Hódmezővásárhely, 1993. A mellékletben az e mozgalom hangulatára és stílusára legjellemzőbb újságcikkekből, versekből, és karikatúrákból adok közre egy rövid válogatást. 2 Dénes Iván Zoltán: Európai mintakövetés - nemzeti öncélúság. Értékvilág és identitáskeresés a 19-20. századi Magyarországon Bp., 2001. 143-168. (továbbiakban: Dénes Iván 2001.) 3 „Rákóczi is mint minden történeti alak, joggal tart számot arra, hogy ne csupán testetlen félistennek nézzük, hanem a körötte szélvészként süvítő élet változatos forgatagában vegyük szemügyre, a melyben csak igazi húsból, vérből való ember állhat meg. Az emberektől írt történetírás legszebb feladata a holt papirtömegckből emberi arezokat hívni elő, melyek emberi vágyakat, törekvéseket és szenvedélyeket fejeznek ki. S Rákóczi oly őszintén rajzolta meg magát vallomásaiban, hogy az ő valódi arczát nem nehéz annak meglátnia, a ki látni tud és látni akar." Szekfü Gyula: A száműzött Rákóczi Bp., 1913. (továbbiakban Szekfü 1913.) 51. 4 Dénes Iván Zoltán: A „realitás" illúziója. A historikus Szekfü Gyula pályafordulója Bp., 1976. 89. A könyv alapos bemutatását és átfogó értékelését adja „A száműzött Rákóczi" keletkezés-és fogadtatás-történetének is. (továbbiakban Dénes Iván 1976.) 5 Szekfü Thaly, a „történetírással foglalkozó költő" munkásságát a magyar történettudomány fejlődése szempontjából kifejezetten negatívan értékeli. Elismeri Thaly hatalmas anyaggyűjtő munkáját, de hamisításoktól sem visszariadó egyoldalúsággal, tudatosan hanyag forráskezeléssel, valamint „hiperkurucos lelkcsülés"-sel és „szélbali kurucos felfogás"-sal vádolja. Szekfü egyébként jogos, de szenvedélyes megfogalmazásaiból is jól láthatjuk, hogy ő sem mindig tud tárgyilagos maradni, és tagadhatatlanul érzelmi alapon is közelít választott tárgyához. Mintha Rákóczi emberi, tehát szükségszerűen és természetesen gyarló képének megalkotásakor tudat alatt a „minél messzebb Thalytól, annál jobb" elve vezetné. Szekfü 1913. 325-327. 6 „Emigráns álmok, emigráns elhatározások: van-e vájjon meddőbb valami ezeknél?" Szekfü 1913. 132. 28