Folia historica 22

I. Tanulmányok - Szelke László: A „fekete-sárga Szegfű" - Szekfű Gyula és a Rákóczi mozgalom.

a magyar koronától függetlenül, török pártfogás alatt élt és a magyar alkotmánynak és vallásszabadságnak mindvégig harezrakész védelmezője volt. De midőn a szatmári béke folytán a külön erdélyi fejedelemségen alapuló magyar államrendszert a Habsburg-király kezében egyesített új Magyarország váltotta fel, Rákóczi fejedelemsége mindörökké elsülyedt a történetté sűrűsödő múltnak ködében. Száműzetése vágyai egy visszahozhatatlan mult helyreállítását czélozták: innen fáradozásainak természetes eredménytelensége, a kudarezok hosszú sorozata."

5

4 Szekfű szerint Rákóczi szándékai saját korukban elavultnak, tehát eredménytelennek bizonyultak, elvei, elképzelései pedig használhatatlanok voltak és hatástalanok maradtak az elkövetkező évszázadok magyarságára.

5

5 Szekfű könyvének konklúziója egyetlen mondatban így hangzik: „minden száműzött élete a köznek haszontalan"

5

6 A Rákóczi-mozgalom Thaly idealizált, és a közfelfogásban széles körben elterjedt Rákóczi-képétől a Szekfű által alkotott új személyiségrajz hihetetlen távolságra van. Igényességétől és precizitásától vezetve, valamint megérezve a kikerülhetetlennek tűnő vitát mintegy hatvan oldalnyi jegyzetet és bizonyítékot készített és illesztett a monográfia végéhez.''

7 Ha vitára készült, és a sokszor provokatívnak tűnő megfogalmazásai ezt engedik sejtetni, jól számított, bár e vita szenvedélyessége, stílusa és mérete tekintetében valószínűleg alaposan elszámította magát. A Magyarország című ellenzéki napilap

5

8 által felkeltett majd fenntartott, és az idősebb kortárs és pályatárs, Ballagi Aladár által támogatott Szekfü-ellenes sajtóhadjárat 1914 tavaszán (majd később 1916 tavaszán) óriási méretű botránnyá duzzadt.

5

9 A könyv feltételezhetően valóban megdöbbentő és megrendítő újdonsága mellett ehhez minden bizonnyal, ha nem elsősorban, hozzájárult az egyre feszültebbé váló belpolitikai és külpolitikai helyzet is. Az alaphangot a kormányhoz közel állónak mondott Pester Lloyd, Szekfű könyvét dicsérő és elismerő cikkére

6

0 reagálva Ballagi Aladár adta meg a Magyarország 1914. március 11., szerdai számában.

6

1 Ballagi Szekfűt mint egy egyszerű, becsületes magyar családban felnőtt embert mutatja be, akit azonban a rossz útra terelt a császárváros légköre, és elvakított a bécsi pompa. Ballagi-akit a Magyarország e száma mint „legkiválóbb historikusunkat" és „megközelíthetetlen objektivitása mellett is nemzeti érzésű" történetírót mutat be - Szekfű munkáját a „Rákóczi-kultusz kiirtását célzó" műnek ábrázolja. A későbbi, és főként névtelenül íródott cikkekben is e Ballagi-cikk által felvetett állítások ismétlődnek meg egyszerűbb megfogalmazásban és alpáribb stílusban. Az ,,elzüllött Rákóczi" című cikkekben Szekfű személyét, munkáját és a könyvet kiadó Akadémiát is kemény kritikák érik. Szekfű ismeretlenségén, családnevén élcelődnek, és „valami Viola Gyula, vagy Rezeda Gyula, vagy Szegfű Gyula" néven emlegetik, és a munkapárti miniszterelnök. Tisza István „saját külön házi tudósa"-ként, „fekete-sárga Szegfü"-ként gúnyolódnak rajta. Publicisztikában bizonyos határok között elfogadott, de elemzésben nem illő módon érzelmes, szenvedélyes hangon bírálják a Rákóczival, emlékével és elveivel szemben elkövetett „szentségtörést" és „hazaárulást", és felsorolják a vitára leginkább okot adható, vagy a Rákóczi-kultusszal leginkább összeegyeztethetetlen mondatokat. így a fejedelem lengyel szeretőiről, a nevetséges öregemberként a francia udvarban csetlő-botló, játékbarlangot fenntartó, tatár hordákat a magyarokra rászabadító, a kalózok fejedelemségét vállaló Rákócziról szóló részeket.

6- Képzeljük el milyen hatása lehetett egy ilyen tenden24