Folia historica 22

II. Közlemények - Bognár Katalin: Cholnoky Jenő fényképei a Magyar Nemzeti Múzeum ELTE-letéti anyagában

használatból, mert könnyen lépett fel náluk öngyulladás. (Helyükbe a cellulóz-acetátos negatívok léptek.) A Magyar Földrajzi Múzeum Cholnoky-hagyatékában őrzi a tudós fényképezőfelszerelésének néhány darabját.

2

5 Megtalálható itt egy üres „Adria" márkajelzésű szárazlemez-doboz, mely felirata szerint „kitűnően használható olajfestmények reprodukciójára és színdús tájképek felvételére". Az Adria lemezeket 1906-tól forgalmazta a magyarországi Rigler gyár,

2

6 a dobozon található megjelölés szerint „csász. és kir. udv. szállító Rigler József Ede papirnemügyár r.-t." A hagyaték részét képezi még többek között egy háromlábú fényképezőgép állvány és a hozzá tartozó bőrtok

2

7, egy Goerz

2

8 és egy Zeiss

2

9 fényképezőgép. Ezek a gépek üveglemezek helyett már 9x12 cm-es síkfilmekre rögzítettek a felvételeket, melyeket 12 darabot tartalmazó kazettás kiszerelében lehetett megvásárolni. Három darab ilyen kazettát is őriz a Magyar Földrajzi Múzeum

3

0, melyek közül az egyikben még benne van néhány exponálatlan film. Ezekről megtudhatjuk, hogy a filmeket az Agfa cég gyártotta 1926. július 13-án. A letéti anyagban található Cholnoky-felvételek negatívjairól a másolatok, nagyítások (vagyis a pozitív képek) négyféle másolópapírra készültek: albumin, celloidin, alboidin és zselatinos ezüst papírokra. Az albumin papír készítésekor a papír felületén a fényérzékeny ezüst-nitrátot albuminnal (19. századi nevén tojásfehémyével) kötötték meg. Az eljárást 1850-ben írta le a francia Louis Blanquard-Evrard. Az albumin papír használata az 1860-as években vált általánossá, s 1895-ig ez volt az uralkodó másolópapír-fajta. Gyárilag állították elő (kereskedelmi forgalomban az 1930-as évekig megtalálható), a fényképésznek felhasználás előtt csak érzékenyítenie kellett a papírt. Az albuminban található glükóz és az aminosavak az idő haladtával sárga, oldhatatlan vegyületet képeznek, megadva ezzel az albuminképek jellegzetes sárgás színét. Az albumin papírnál jóval nagyobb fényérzékenységű és időtállóbb másolópapírt kísérletezett ki az angol George Wharton Simpson az 1860-as évek közepén. Ez a celloidin papír, melynek felületét kollodium-ezüstklorid

3

1 emulziós réteg borítja. Magyarországon körülbelül 1885-1920 között használták, fénykorát 1895 körül élte. A celloidin képek felülete sima, fényes, könnyen kopik, viszont kevésbé fakul. Színük a sárgától a szépián át a kékesbíborig terjedhet, attól függően, hogy milyen színű baritréteg van az emulzió alatt, illetve, hogy milyen színezési eljárásnak vetették alá.

3

2 Az alboidin másolópapír 1897-ben került kereskedelmi forgalomba, először Bécsben és Drezdában. Magyarországon 1899-től kb. 1920-ig használták. A fényérzékeny klórezüst kötőanyaga az alboidin (növényi fehérje); az emulzió alatt baritréteg fedi a papírt, amit gyakorta színeztek is. A kékeslila vagy barna árnyalatú, fényes vagy félmatt képek ránézetre összekeverhetők a celloidin papírok némelyikével, és tulajdonságaik hasonlítanak az albumin papíréhoz is. A zselatinos ezüst papírok kötőanyaga a zselatin, ez az állati eredetű, vízben oldható fehérje; finom, tisztított enyv. A fényérzékeny anyag lehet brómezüst, klórezüst, klórbrómezüst és jódezüst; az emulzió alatt baritréteg is található a fényképek egy részénél. 1877-től állítottak elő iparilag klórezüst papírt, de az eljárás sokáig nem terjedt cl, csak a századforduló után tett szert mind nagyobb népszerűségre, s az 1920-as évektől szinte minden más eljárást a perifériára szorított. A dolgozatot követő katalógusban csak azoknál a pozitív képeknél jelöltem meg a készítés technikáját, melyek eltérnek a zselatinos ezüst eljárástól. Utóbbiak vannak többségben; az albumin, celloidin és alboidin képek száma jóval kevesebb. A képek között találhatunk úgynevezett sztereofelvételeket. „Az emberi szem állásának megfelelő távolságra beállított két objektívvel fotografált képek megfelelő nézőkészülékbe 168