Folia historica 22

II. Közlemények - Cs. Lengyel Beatrix-Makai Agnes: Eberhardt Károly életútja és kitüntetései

Itáliába, s ettől kezdve Garibaldi egyik leghűségesebb hívének számított. Garibaldi 1860­as hadjáratában önkénteseket vitt Palermóba, egyik századának parancsnoka a magyar Frigyesy Gusztáv. Lásd Dizionario Biografíco degli Italiani. Roma, 1983. 26. köt. 92 Guastalla Enrico (1826-1903) 1848-tól harcolt Itália egyesítéséért, 1859-ben az Alpesi Vadászok között alhadnagyként, 1860-ban Medici tábornok expedíciójában a törzskar főnöke. Volturnónál megsebesült, ekkor léptették elő alezredessé. Később parlamenti képviselő volt, s egyike a milánói risorgimento muzeum alapításában aktívan részt­vevőknek. Lásd Enciclopedia Militare. Milano, s. d. IV. kötet 241. 93 Frigyesy (Suták) Gusztáv (7-1878) mint fiatal fiú vett részt a szabadságharcban, majd az osztrák seregbe sorozták. 1860-ban Garibaldi seregében szolgált őrnagyként, 1862-ben újra Garibaldival tartott, Aspromonte után várfogságban volt, 1866-ban részt vett a porosz-osztrák-olasz háborúban alezredesként. 1878-ban elborult elmével hunyt el Milánóban. Lásd ÁCS 45. és LUKÁCS, 1968. 94 Különösen érdekesnek tartjuk egy volt tüzértiszt gondolatmenetét 1865-ből: „Garibaldi egyéniségének, és mint már fennebb mondók, Cavour diplomaticai előmunkálatainak tu­lajdonítván tehát legnagyobbrészt ezen hadjárat sikerdús kimenetelét, nem akarunk ez által egy hajszálnyit sem elvonni a sereg dicsőségéből, mely feladatának szinte meg­felelt. Csak annyit ismétlünk, és alig hisszük, hogy ellentmondásra fogunk találni, hogy ezen sereg, nem Garibaldival az élén, egy más, és nem nápolyi sereggel, és a nápolyi királyság rothadt viszonyaival szemben, és ezen kívül nem támogatva még oly hatalmas tényezők által is, mint Cavour által, diplomaticai uton lett előkészítése az ügynek, hogy mondjuk ezen sereg ilyen segélyforrások nélkül, hasonló sikert soha nem arathatott volna." 26. továbbá „Garibaldi visszautasított minden kitüntetést, és mint egykor Cincin­nati, ugy vonult vissza ő is Caprerai magányába, hogy onnét - ismét mint Cincinnatus lépjen elő az események színhelyére. Csakhogy ő, midőn újra előlépett, hazáját, a pol­gárháború iszonyaiba sodorhatta volna, s mint hívatlan népszabaditó, az aspromontei catastrophát idézte elő. Ha nem tesz mást, mint feladatát teljesíti és azon elragadtatásban kimondott üres szólam helyett „Roma о morte" Cataniából mint meghagyása volt, kitűzött útját folytatja, és félsziget helyett, keletre veti magát - hazájának és Európának sorsa mai nap már másképp állana. De az által, hogy Romának tört, mely a francia nemzet becsületének védpajzsa alatt áll, s honnat annak csapatai önkénytesen fognak visszavonulni, de honnan azok fegyveres erővel ki nem szoríthatók, ez által épen ő volt az, ki a már megállapított messzebbható terveket meghiúsította, mert Napoleon kész volt őt ugyan terveinek kivitelénél mint eszközt belevenni a számításba, de maga fölé kere­kedni őt nem engedheté." 30. in: Olaszország állami átalakulása különös tekintettel Délolaszhonra. Politikai, társadalmi, egyházi és katonai tanulmány egy volt tüzértiszttől. Pest, 1865. 95 Kossuth Ferenc Eberhardthoz, 1864. szeptember 26. Közli HUTTKAY, 1914. 40. 96 LUKACS, 1963. 57. majd 87. jegyzete. Részleteket lásd a kitüntetés ismertetésénél. 97 Lásd a kitüntetés ismertetésénél. 98 HACZKY 158. 99 „Tisztelt Ezredes Úr, édes barátom! Utolsó levelét örömmel vettem s mindnyájan érdek­kel és megelégedéssel olvastuk működése leírását. Pantellarai erélyes eljárásáról már értesültünk, ..." Kossuth Ferenc Eberhardthoz, Torino, 1863. október 23. Közli HUTTKAY, 1914. 39. és HACZKY 158. 100 1864. március 22. Közli HUTTKAY, 1914. 39. 101 Kossuth Ferenc levelei Eberhardhoz, 1864. szeptember 8.; szeptember 16. és szeptember 26. Közli: HUTTKAY, 1914. 39-40. Az elsőben így ír: „Őszinte örömmel vettük mind­153

Next

/
Thumbnails
Contents