Folia historica 22

II. Közlemények - Cs. Lengyel Beatrix-Makai Agnes: Eberhardt Károly életútja és kitüntetései

magyar és lengyel emigránsok, kiket mindenütt ott találunk, hol az orosz ellen küzdeni lehetett. Bangya ezredes, Király László őrnagy, Dercsényi őrnagy, Éberhárd alőrnagy, egy kisebb csapattal, a cserkesz eredetű Szefer pasa vezérlete alatt, kiszálltak SzuchumKáléban s a tengerparti várost, az oroszok csekély ellenállása után, hatalmukba kerítették. Ezután az ellenséggel több hónapon keresztül nem találkozhattak. Hogy az időt tétlenül ne fecséreljék, Szefer pasa a fent említettekkel együtt Konstantinápolyba utazott..." VERESS 292-293. 33 VU, 1854. 66. 1854. kora tavaszára teszi az eseményt. 34 „Nekem különösen érdekes volt Eberhardt Károly egyik látogatása melynek alkalmával a cserkeszek közti élményeit elbeszélte. ... (a) krími háború idejében ki lett a törökök által oda küldve, hogy cserkeszek közt a török barátság irányában működjön. Hajón küldték őt el a Fekete-tenger keleti partjára, azt azonban, physicai vagy politikai okból, már nem emlékszem, egynehányad magával még messze a parttól csónakon elhagyni és nagy veszélyek közt kikötni kényszerült. Eberhardt a Fekete-tenger mellékét elfoglaló cserkeszeknél kezdte meg működését, és huzamost időig lakott köztük, szívesen látva általuk, mert ezen törzsök szítottak a törökhöz, és szerettek volna a szultán fennhatósága alá kerülni, míg a keletiebb törzsök (kik tulajdonképpen csencsencek és nem cserkeszek) vezére, de Eberhardt szerint inkább vallási főnöke, Samyl, kit Európában identificaltunk /=azonosítottunk/ a cserkesz üggyel, attól személyes indokokból idegenkedett a közös nemzeti érdekük rovására és az oroszok javára. Mikor Eberhardt Samylhoz jutott, missioját előadva szemére hányta ennek, hogy mozlim létére az oroszok malmára hajtja a vizet, mire az megharagudott, és fenyegette, hogy rögtön főbe löveti. Akkor én elejét veszem, feleié Eberhardt, és kihúzott zsebéből egy revolvert, de nem került tettlegességekre, célt azonban Samylnál nem érhetett...." Lásd SPLÉNYI 328-329. Splényi alapvetően jól foglalta össze, mint maga is utal rá bizonyosan Eberhardt nyomán, a kaukázusi helyzetet. Az 1813 óta zajló orosz invázió ellen küzdő különféle kaukázusi hegyilakók vezetője, az 1832-ben a Gimra (más helyen Himri) körüli csatában elesett Kazi Mullah után lett Samyl imám, aki ekkor maga is megsebesült. Erősen teokratikus iszlám államot hozott létre a Kaukázus területén. Sikerült az egymással állandó viszályban élő törzseket az oroszokkal szembeni harc jegyében összefognia, s évtizedeken keresztül nagy orosz katonai erőt lekötnie. Az orosz haderő csak lépésben, erődöt és várat építve minden lehetséges helyen, bírta fokozatosan előretolni a hatalmi terület határát. Samyl a krími háború idején felajánlotta szolgálatait az angol-francia-török haderőnek is. Samyl imám ellenállását, mint Splény is említi, részben személyes ok törte meg. Fiát ugyanis az oroszok foglyul ejtették, s egyes feltételezések szerint a szabadonbocsátás olyan alku keretében történt, ami Samyl imám mozgásterét korlátozta. Szabadulása után fia nem sokkal meghalt, Samylt pedig az oroszok 1859-ben foglyul ejtették. A legendákkal övezett Samyl 1862 körül hunyt el, miután az oroszok mekkai zarándoklatra engedték. Lásd: HELLER 482., 520.; OROSZORSZÁG TÖRTÉNETE 358.; VU, 1 854.; VU, 1859. Haczky szerint Samyl Eberhardthoz levelet is írt. s ő is úgy tudta, hogy személyesen is találkoztak. Lásd HACZKY 157-158. Haczky szerint a cserkeszekkel való találkozása 1852-ben történt, amit a többi forrás inkább 1857 körűire datál. Splényi a krími háború idejére utal. Eberhardt kaukázusi tartózkodásának időszakát nem sikerült pontosabban meghatároznunk. Feltehető, hogy nem egyszer járt ott, amire Veress is tesz közvetett utalásokat. Lásd VERESS 292-297. 35 A levél többi részéből nyilvánvaló, hogy Eberhardt írt neki Pestre, s erre válaszolt Vámbéry. A levél kelte 1867. május 3. Közli HUTTKAY 1923. 3. A MTA Kézirattárában 149