Folia historica 22
II. Közlemények - Cs. Lengyel Beatrix-Makai Agnes: Eberhardt Károly életútja és kitüntetései
miniszterelnökének, Cavour grófnak. A diplomáciai és személyi lehetőségek és feltételek Garibaldi 1862-es vállakózását, ha nem is kezdettől fogva, de kudarcra ítélték. 9 4 A katonai értelemben győztes Eberhardt ezredes további pályájára jelentékeny mértékben rányomta bélyegét, hogy egyike volt a Garibaldi ellen fegyveresen fellépőknek. A morális terhet élete végéig cipelte, s halála után sem tudott tőle szabadulni. Katonai pályájának minden eredményét homályba borította részvétele az aspromonte-i csatában. Lukács Lajos több munkájában megfogalmazott egyértelműen negatív véleménye mellett éppen csak megemlítette valódi érdemeit, nyilvánvalóan egyetlen döntés megítélését vetítette ki a teljes életútra. Nem adott hangsúlyt annak, hogy az életét a katonai hivatásnak szentelő férfi biztos posztot hagyott ott 1848-ban azért, hogy önkéntesnek álljon a szabadságharc oldalán; hogy nehezen kiküzdött törökországi őrnagyi állásának mondott búcsút 1859-ben azért, hogy Itáliába utazzék, s onnan reményei szerint magyar földön küzdhessen tovább a nemzeti függetlenségért, hogy 1860-ban, immár harmadszor vált meg szerény, de biztos megélhetést nyújtó pozíciójától azért, hogy Garibaldihoz csatlakozzék. Eberhardt Károly 1862-ben elvi, s nem kétséges, hogy személyes indítékból is, ám negyedszer már nem vállalta az újabb változtatást. De hiányozott Garibaldi oldaláról ekkor Türr István, Nino Bixio, hogy csak a legismertebbeket említsük! Többen próbálták meg eltéríteni Garibaldit szándékától, s miután észlelték, hogy nem lehet, igyekeztek minél távolabbra kerülni tőle, hogy a kibontakozó konfliktusnak minél messzebbről legyenek tanúi. Eberhardt helyzete adott volt, máshová nem mehetett, csak lemondhatott volna, elvei és valóban személyes anyagi, egzisztenciális érdekei ellenében azért, hogy Garibaldi vörösingeseként maradhasson meg a köztudatban, s mint ilyen Amerikába távozhasson a kibontakozó polgárháborúba harcolni, vagy segélyeket kérhessen az emigráció vezetőitől. Nem vállalta. Ezt követően hiába haladt katonai pályáján előre, amit természetesen nem csak Garibaldi elleni fellépésének köszönhetett, számtalanszor került szembe feltehetően magában is, s mások bírálatában is aspromonte-i szerepével. „Aspromonténál pedig, bár szomorú kötelességét teljesítette, az erély amelyet kifejtett s a vitézség, melyet tanúsított: csak újólag bizonyítják, hogy a mely ügyért Ön kardot emel, azt híven és szilárdul szolgálja." - tért vissza Kossuth Ferenc is levelében a kérdésre még 1864-ben is. 9 5 Eberhardt Lukács Lajos szerint az aspromonte-i csatában való részvételéért 1862. szeptember 30-án kapta meg a Savoyai Katonai Érdemrend parancsnoki keresztjét, 9 6 más forrás szerint 1862. november 30-án. 9 7 Haczky szerint 1863. július 15-én lett a 4. gyalogezred parancsnoka. 9 8 Minden valószínűség szerint 1862-1864 között Szicília és a hozzá tartozó kisebb szigetek katonai kormányzójaként küzdött a brigantik ellen, tehát hasonló feladatokat látott el, mint a Magyar Légió tagjai. Legnevezetesebb tetteként a kis Pantellaria sziget rablóinak megfékezését tartották. 9 9 1864. márciusát közvetlenül megelőzően ismét kitüntetésben részesülhetett. „Becses levelét a napokban vettem és örömmel láttam belőle az Ön kitüntettetésének ismét egy uj jelét; annál is inkább örvendtem, mivel hogy kevés oly maradt már, ki, mint Ön, becsületet s nem szennyet hoz külföldön a magyar névre." - írta Kossuth Ferenc Eberhardtnak. 10 0 1864 nyarán viszont úgy látszik újabb kitüntetést kellett kapnia, mert Kossuth Ferenc három levelében is szólt róla. 10 1 Lukács Lajos szerint a szicíliai - pantellariai - működéséért a „Szent Móric és Lázár-rendjelet nyerte el", de ő nem jelölte, hogy annak melyik fokozatát. 102 1864. október 22-én Kossuth Ferenc még ezredesként tudta Girgentiben. 10 3 1864 decemberében feltehetően várta tábornoki kinevezését: „Örömmel olvasom azon reményének kifejezését, hogy nemsokára méltóságos tábornok lesz. Adja Isten: senki sem fog annak jobban örülni, mint mi." - írta Kossuth Ferenc. 10 4 130
