Folia historica 22

II. Közlemények - Haider Edit: A Magyar Nemzeti Múzeum Játékgyűjteményének babái. Történeti áttekintés

A babalakás értékét növeli eredeti tulajdonosának, báró Prónay Rózának hátul, a ház falán olvasható írása: „1855 vagy 56-ból való, 1858 vagy 59-ben karácsonyra feledhetetlen Édesanyám s szeretett Jenny Louise nevelőnőm által újból kárpitozva kaptam ajándékba". A babalakás történetén keresztül szintén báró Prónay Róza feljegyzéseiből kapunk hírt egy korai babakiállításról is: „1914-ben a hadjárat alatt hadbavonultak gyermekei felsegélyes ítésére rendezett babakiállításon volt kiállítva, s hírlapilag is kis volt emelve, mint értékes régiség". (7) A babalakást a babaházba való babákkal később Patay Tiborné a múzeumnak ajándékozta. Néhány bababútorral és a BÁV-tól vásárolt pici ezüst edénykékkel, bútorokkal gazdagodott időközben a gyűjtemény (8), amikor az 1953-ban létrehozott Játéktervező Intézetet 1957 januárjában -gyik napról a másikra megszüntették. Az intézet a játékipar fejlesztési koncepcióján túl a magyar játékipar hagyományait kívánta feltárni, és régi játékok összegyűjtésével a Sonnebergi Játékmúzeum példájára egy hazai játékmúzeum szervezéséhez kezdett hozzá. Hirdetések során régi játékokat vásároltak, és valószínűleg így került a tulajdonukba két igen érdekes játékgyűjtemény. (9) A feloszlatáskor az intézet munkatársai értesítették a Magyar Nemzeti Múzeumot. Egy lista és árjegyzék kíséretében, vételre ajánlották az Undi Mariska és Lexáné-féle gyűjteményt, mely több mint 260 tételt számlált. Tápay Szabó Gabriella hivatkozva arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak már van játékgyűjteménye, javaslatot tett azonnali megvételükre. (10) Undi Mariska (1877-1959) a gödöllői művésztelep szellemében és stílusában dolgozott, játékokat, gyermekszobát, iparművészeti tárgyakat, kézimunkákat, gobelineket tervezett és készített, képeket festett, gyermekkönyveket illusztrált. (8. kép) Játékgyűjteménye nagyrészt faragott, esztergált háziipari és iparművészek által előállított játékokból áll. (11) Gyűjteményéből való a grödeni völgyből, Del-Tirolból származó fakató, a 19. század első felétől a 20. század 40-es éveiig előállított játékbaba. (6. kép) A kedves figura, amely vásári áru volt és az I. világháborúig a lányok kedvenc öltöztetőbabája, festett arcú, gömbfejű, izületeiben mozgó fababa, a derekán vörös bőrpánttal vagy anélkül. A kollekcióban megtalálhatóak még az Erchegységből való apró fajátékok, fakatonák, a berthesgadeni minta után Besztercebányán készített, esztergált és festett ringatós fababák, esztergált festett pólyásbabák, kalapos hölgyek a 20. század első harmadából. (12) Német iparművész alkotásai a fából esztergált, festett kofák ízes, karakteres figurái (M: 14 cm, Ltsz.: 1959.1392. bátyus, 1393. kosaras). (7. kép) Undi Mariska gyűjtötte az egzotikus keleti játékokat is. Ilyenek a kozák viseletű szuvenír fiúbaba, az indiai kordé emberkével fából, brazil lovacska lovarnővel, festett textilből, és egy kicsi négerbaba cserépből. A gosho típusú japán baba, amely fehérre festett cserépből készült ülő kis gyermekfigura, a köbe típusú fekete massza szörnyalak, de megtalálható a színes papírból formált tachibina bábu is. (13) Több, fából munkált kicsiny emberalak is része a gyűjteményének, amelyek nem sorolhatók 6. Fakató, grödeni minta után Besztercebányáról való játékbaba a 20. század első harmadából. Undi Mariska gyűjteményéből. 108