Folia historica 21

I. Tanulmányok - Bencze Géza: Az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. története II. rész (1938-1948)

tartósságában bízva a vállalatok beruházásaikkal és a termelés jelentős korszerűsítésével a gazdasági válság alatti évek veszteségeit igyekeztek pótolni. A nagy gazdasági világválság előtti termelési szintet és nagyságot sok más hazai ipari vállalathoz hasonlóan 1938-ig az Oetl Antal-féle cég sem tudta elérni. A társasági formájával is a nagyvállalati körhöz - igaz annak utolsó harmadához - tartozó vállalat az említettekhez hasonló utat tett meg a második világháború évei alatt. A gyár termelésében az öntöde meghatározó súlya továbbra is megmaradt, sőt a háborús fejlesztéseknek köszönhetően még növekedett is. Az időszakra nézve termelésének alakulásáról pontos adatokkal nem rendelkezünk, mivel a gyáripari statisztikai adatközlések részben hiányoznak, részben pedig hiányosak. Az öntödei termelés (eladás) a következőképpen alakult:

4 É

v Termelés (tonna) 1938 3939,4 1939 4047,3 1940 4215,2 1941 3856,0 1942 ? 1943 7321,7 A gyár termelésének legnagyobb felvevője továbbra is a jelentős háborús terheket viselő MÁV volt, s az 1930-as évek közepétől folyamatosan gyártott sínvándorlást gátló szerkezetek és alátétlemezek mellett egy sor terméket, 1937-től pedig növekvő mértékben 1939-ben már 153 tonnányi - féktuskót és-betétet, de sarukat és ékeket, csapágytokokat és -csészéket, rostélyokat, teherrugót és egyéb vasárút állítottak elő az államvasutak számára. A lágyöntési eljárás mellett 1940-ben a gyár a féktuskók és tartozékaik gyártására vonatkozó újabb módszene szerzett jogosultságot, amely szerint az addig használt öntöttvas helyett kovácsolt ócskavasat használhattak fel. Az eljárásért járó 40 ezer pengőnyi jogdíj kifizetése fejében a MÁV jogot formálhatott arra, hogy a közlekedési vállalatok részére csak az Oetlgyár gyárthatott ezzel az eljárással. A nyersanyagot is a vasút biztosította, s így a zárolt nyersanyagrendszer mellett a gyárnak e területen nem jelentkeztek beszerzési gondjai. A központi utasításra országosan is csökkentett öntöttvas termelésből adódott nyersvas-hiány nem okozott problémákat, s az öntési tilalmat sem kellett a vállalatnak megszegnie. Az Oetlgyár monopolhelyzetbe került, s már 1940-ben ezzel az eljárással készült 1043 tonna féktuskót szállított a MÁV-nak. A vasöntödei, vasszerkezet- és gépgyártó vállalat termékeinek szerkezetén belüli átalakulást, a hangsúlyok eltolódását jelezte a lakossági ellátásban addig jelentős kályhaöntvényeknek a - kokillagyártás általános csökkenése melletti - visszaszorulása, s az 1938. évi 366 tonnás eladásuk 1941-re 84 tonnára esett vissza.

5 Ehhez jelentős mértékben járult hozzá az is, hogy a nyersanyag-gyártás és -kiutalás központilag szabályozott rendszerének bevezetésével egyes kályhaalkatrészeket pótanyagokból kellett előállítani (igaz, a rendelet végrehajtásáért cserébe a vállalat a kötött árak mellett is az árukörben 24%-os ártöbblet képzésére kapott engedélyt). A gyár az állami megrendelései sorában meghatározó államvasutak hosszutávú megrendeléseit és szállításait igyekezett is minden áron biztosítani magának. így az 1940-ben a MÁV által kiírt vasbetonalj-szállítási versenypályázat egyik nyerteseként 1942 áprilisától évi legalább százezer darab vasbetonalj gyártására szerződött, három évig történő szállításra. Az 86