Folia historica 21

I. Tanulmányok - Nagy Sándor: Egy renitens honvédtiszt hányattatásai

- Viszont mindenki azt mondja, hogy ön azt a levelet saját jószántából közölte, Bem tábornok parancsa nélkül. - Tehetek én arról, mit fecsegnek az utcán? - Debrecenbe marad ön, míg e tárgyban Bem tábornok válasza megérkezik. - Szívesen maradnék, de fontos dolgaim vannak Pesten, s holnap el kell utaznom. Azt hiszem elég, ha becsületszavamat adom. -Nemelég! stb. stb.

5

8 A jelenet, amelynek során Klapka még a költő előléptetését is kifogásolta, azzal végződött, hogy Petőfi, „megromlott egészségére" hivatkozva beadta lemondását.

5

9 Klapka, ez a fenti párbeszédből is kitűnik, meglehetősen tájékozatlan volt az ügy részleteit illetően. Nem csoda, hiszen csak előző nap érkezett Debrecenbe, s éppen május 6án vette át a HM irányítását.

6

0 Miért lépett fel mégis, erősen hiányos információk birtokában, oly „lehengerlően" Petőfivel szemben? Nos, ebben, amellett, hogy mindenki a felelőtlenségéről ismert költőt gyanúsította, némi szerepe lehetett Petőfi régi „partnerének", Mészáros Lázárnak is. A leköszönő hadügyminiszter Klapka érkezéséig, még május 5-én is, ténylegesen vitte az ügyeket.

6

1 Utódja így valószínűleg jórészt tőle értesült a Vécsey-ügyről, illetve - s ezt legalább olyan fontosnak érezzük - Petőfi viharos „előéletéről". Május 10-én, amikor Klapka beszámolt Görgeinek az esetről, többször is elhangzik Mészáros neve, s utalás történik a februári incidensre is: „nem átalla... tisztelettel megőszült volt hadügyminiszterünk, Mészáros altábornagy úrra egy gúnykölteményt közrebocsátani."

6

2 Kísértett a múlt... Petőfi azzal, hogy beadta lemondását, a maga részéről befejezettnek tekintette az ügyet. Másnap, május 7-én, Klapka világos meghagyása ellenére (hiszen vizsgálat folyt ellene), családjával elindult Pestre. „Sok okunk van rá, legfo az, hogy szegény jó apám meghalt s édes anyámról semmit sem tudok." — írja Arany Jánosnak.

6

3 Útközben azonban elkövette azt az ostoba hibát, hogy Szolnokról május 8-án provokatív hangú levéllel vágott vissza Klapkának. A levélben sorra vette sérelmeit, majd valósággal arcul csapta a tábornokot: „Uram! - Ezek olyan dolgok, a melyekért békés időben személyes elégtételre hívtam volna s tán lelőttem volna önt, mint a verebet..." Követelte egyúttal ilyen felvezetés után teljesen értelmetlenül - őrnagyi kinevezésének kihirdetését (ezzel de facto visszavonta lemondását), az erről szóló okmány megküldését, illetve szabadságolását.

6

4 A dolog különösen azért volt sajnálatos, mert a Vécsey-ügy, már ami Petőfi szerepét illeti, időközben lezárult. Május 9-én befutott Debrecenbe Bem 6-ról kelt igazoló jelentése, amelyben értésre adta, hogy a Honvéd tudtával közölte az április 23-i iratot - vagyis: a megvádolt költő ártatlan.

6

5 így az ellene indított eljárás okafogyottá, a Debrecenből való engedély nélküli eltávozás pedig tökéletesen érdektelenné vált volna. Miután azonban Klapka megkapta a szolnoki levelet, engesztelhetetlen volt. Bosszúért lihegve, május 10-én valóságos vádiratot szerkesztett Petőfi ellen, s az egész ügyet, elégtételt követelve, áttette főnökéhez, Görgei hadügyminiszterhez. Panaszáradata ügyesen elfedte a tényt, hogy valójában, személyes sérelmeit leszámítva, nincs mondanivalója. Petőfi már megcáfolt önkényes eljárásának vádját az irat fogalmazványában először egy „állítólag"-gal próbálta életre kelteni, majd, ezt kihúzva, az „általjában híre volt" nem kevésbé bizonytalan megfogalmazás mellett döntött. A megmaradt fogalmazvány külön érdekessége az az útólag törölt - Klapka ezt már erősnek érezhette - szöveg, amely Petőfi elfogásáról intézkedett volna: „Egyébb iránt Petőfynek elfogatására innen egy úttal a pesti térparancsnokság is tudósítva lévén, iránta további rendelést Hadügyminister úrtól várom."

6

6 Az egész immár nem Bem és Vécsey viszályáról szólt: egy sértett tábornok keresett módot és ürügyet a visszatorlásra. Erre hamarosan alkalom is nyílott. Május közepén, a Buda 76