Folia historica 21

I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"

hamvvedreknek „fölküldését" (nyilván a Nemzeti Múzeumba P. J.) - teszi hozzá a tudósító - „érdemes Petrás Úrnak ígérete szerént remélhetni" lehet. (TGY 1818.IV.142) 82 Az ókorban Apulum, a középkorban és a koraújkorban Gyulafehérvár. 83 Aranka: i. m. 1796. 146-147. CIL III 1236. 84 CIL III. 1147,989, 1131, 1056. Ezt a forrást Mommsen mind az öt emléknél említi. 85 Aranka: i. m. 1796. 147-149. 86 Magyar Nemzeti Múzeum. (Ltsz.: 60.268.С.) Johannes Nep. Máthes: Veteris Arcis Strigoniensis... Strigonii. 1827. 61.; H. Kolba Judit: Románkori feliratos sírkőlap. In: Folia Archeologica (1962) 111-123.; Takács Imre: Esztergomi síremléktöredékek a 13. századból. In: Ars Hungarica 1988/2. (Utóbbi munka a 4. sz. jegyzetben említi a Hazai Tudósítások leírását.) Az epigráfiai érdeklődés elmélyülésére utal, hogy a tudósító a sírkő betűtípusai alapján kísérli meg az emlék datálását. A „betűk bé vannak metszve, nem pedig kiállóképen faragva. Tsak ezen okból is gyaníthatni, hogy a' Templom építéséhez közelget az írás régisége, mert a' 11 és 12 században metszettek be a' kövekbe az illyen írások, és már a' 13 és 14 században többnyire mind kiálló betűkkel jelentették. - De a' betűk képe is a' régi Római egyenes vonásokat többnyire megtartja, 's tsak mémellyek tudniillik az A. M С N. betű képzelik a' Gorthus írás szegletességét. Ugyan ezen keverés is régiségnek jele Mabillon, Montfaucon, és Baringius szerint. - Az írásnak értelme mutatja, hogy koporsóírás: a' szavak ejtésök pedig rythmusával bizonyítja, hogy a' 9dik századtól a' 12idig uralkodó szokást követi. Hogy Apolinaris nevű férfiú az attya, t.i. Pál mellé helyheztetett, az világos: de ki légyen Pál? mi légyen Apolináris? azt arányozni sem lehet. Jeles személyek lehettek, azt abból gyaníthatom, hogy a' Fő Templomba temettettek, és hogy márvány födél takarja; mert az oda temetkezés tsak különös Királyi Levél mellett engedtetett meg; a' márvány koporsó kő pedig akkor tsak a' Királyokat, és az ő rokonaikat ditsőítette." A felirat betűtípusa valójában „а XII. század végére és а XIII. század elejére jellemző." A páter itt nem apát, hanem apátot jelentett, Apolinaris tehát fiatalabb rendtársa lehetett Pálnak. H. Kolba: i. m. 1962. 111. 87 Acta Litteraria: i. m. 1818. 250. 36. sz. CIL III. 3721. Rómer-Desjardins: i. m 1873. 97. illetve Acta Litteraria: i. m. 1818. 251. 37. sz. CIL III. 3722. Rómer-Desjardins: i. m. 1873. 98. A Hazai Tudósítások írását mindhárman említik. 88 „A' mi kövek még a' Püspöki kertben találtatnak, azok is megérdemelnék, hogy a' Fejérvári Papnevelő háznak valamellyik gondos tagjától a' Hazafiakkal közöltessenek." (HT 1806.344) 89 A feliratos kő „annyival... betsesebb... emlék, hogy mind Bochkayról reánk áradott szóbeli hagyományt megerősíti, mind pedig Boccátz Jánosnak Kassai Polgár-Mesternek és azon időbeli legdíszessebb Deák Poétánknak Verseit, mellyek külömben elenyésztek volna, fenntartotta; Mi ezen Történeti és Tudományi maradványnak velünk lett közlését Méltóságos Gróf Teleki Lászlónak nyilván köszönnyük." (TGY 1818.1.73) 90 CIL III. 1503. IDR III/2 112., CIL III. 1497. Mommsen említi az Archív leírását. 91 A 16-18. századi nemzetközi antikváriusi réteg tagjai között folyó élénk levelezés hagyománya - mint a fenti hírek mutatják - hazánkban a 19. századig továbbélt, alkalmanként már felhasználva a hatékonyabb, szélesebb körű tájékoztatás, a sajtóirodalom lehetőségeit is. Néhány tudós egy-egy újság rendszeres vidéki levelezőjévé vált (pl. Seivert János az Ungrisches Magazinnak), mások pedig alkalomszerűen küldtek tudósításokat a lapoknak: Jakosits József pl. a kolostorlátogatása közben végzett szerémségi régészeti kutatásairól - többek között egy római szarkofág és három feliratos kő felfedezéséről - számolt be. (PMH 1783.36-39) A szerkesztők buzdították is erre a régiségekkel foglalkozókat. ,,A' legújabb időben is találtattak e' tájon (t.i. Hátszeg 60