Folia historica 21

I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"

Papp Júlia ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!" (Adatok a hazai ókori emlékek leírásának és gyűjtésének történetéhez - a Nemzeti Múzeummal kapcsolatos 19. század eleji sajtóhírek tükrében) A Nemzeti Múzeum alapítását, működését és gyűjteményének gyarapítását a korabeli sajtó tanúsága szerint a 19. század első évtizedeiben élénk közfigyelem kísérte. A segítő, támogató szándékot részben a növekvő nemzeti-hazafias öntudat, részben pedig a művelődési eszmény 18. századi erősödése, s ezzel összefüggésben a művészeti és régészeti emlékek iránti fokozódó érdeklődés motiválta. Elmélyült és új, hazafias tartalmat kapott a nemzeti múlt tárgyi emlékeinek tisztelete, illetve felértékelődött történeti és tudományos forrásértékük. A 18-19. század fordulójának közgondolkodásában felértékelődtek a hazai művészeti és régészeti emlékek összegyűjtésére, megmentésére, illetve közgyűjteménybe juttatására irányuló magánkezdeményezések is. A nyilvános gyűjtemények gyarapítását célzó egyéni törekvések a 19. század első évtizedeiben szoros kapcsolatban voltak az emlékanyag védelmének és tudományos rendszerezésének feladatát ellátni hivatott múzeumi rendszer intézményi gyűjtemények, nyilvánossá váló magángyűjtemények,

1 Nemzeti Múzeum kialakulásával és megszilárdulásával.

2 A művészeti és régészeti emlékek iránti érdeklődés, a velük való foglalkozás, illetve a műgyűjtés hagyománya Magyarországon - mint ismeretes - természetesen jóval régebbi időkig nyúlik vissza. A 18-19. század fordulóján, az intézményes (egyetemi) régészeti oktatás és kutatás elindulásakor, illetve a Nemzeti Múzeum alapításakor az antik feliratos kövek leírásának és a kincsjellegű tárgyak, régi pénzek gyűjtésének szokása

3 például egyaránt több évszázados múltra tekintett már vissza. A Mátyás uralkodása alatt Magyarországra érkező itáliai humanista feliratgyűjtők tevékenységét

4 később hazai és külföldi történetírók, utazók, régiségbúvárok, tudósok folytatták.

5 A 18. századra - Európa más országaihoz hasonlóan nálunk is viszonylag magas színvonalra emelkedett az emlékanyagot elsősorban történeti szempontok szerint vizsgáló numizmatika

6 tudománya. A műkedvelő, illetve tudós előzmények a 18-19. század fordulóján kibontakozó topográfiai, „műemlékvédelmi"

7 és múzeumi mozgalmaknak is előkészítői, szellemi inspirátorai lehettek.

8 A hagyományok, illetve a közvetlen előzmények kutatását az is indokolja, hogy a Nemzeti Múzeum gyűjtemény-szerkezetét és a gyűjteménygyarapítás szempontjait - az első évtizedekben legalábbis - a különböző területek felé irányuló, sokfelé ágazó gyűjtői és kutatói érdeklődés tradíciói is befolyásolták. Abban a programban, mely szerint a létrehozandó „Tárháznak magában kell foglalni mindazt, a' mi a' Nemzeti Literaturához tartozik", illetve a „különös Nemzeti szorgalomnak Találmányait, mesterséges-munkáit ... látásra méltó kézimunkáit"

9, az ún. raritásgyüjtemények, Kunst und Wunderkammern-ek

1

0 - a 19. században egyébként már túlhaladottá vált - hagyományának továbbélése mutatható ki.

1

1 A természeti értékeknek, növényeknek, állatoknak, ásványoknak - ,,a' miket Pannónia, Daczia és Illyrus Hegyeknek, Bértzeknek, Réteknek és Vizeknek a' három természet' rendeiből bőségesen az Egek adtanak" - gyűjtése és bemutatása is egy régebbi irodalmi hagyományt, az ország természeti gazdagságának (fertilitas Pannoniae)

1

2 reneszánsz toposzát kívánta feleleveníteni. Fontos szemléleti változásra utal ugyanakkor, hogy a múzeum gyűjtőkörét kijelölők a „Magyar Tudományoknak szentelt Oltárt...akár melly nyelven vagy tárgyban magyaroktól vagy külsőktől is, de Hazánkat és a' Szent Koronát illetendő dolgokról írott" könyvekkel, kézírásokkal, festményekkel, szobrokkal, pecsétekkel, eszközökkel, fegyverekkel, a „magyar 33