Folia historica 21

III. Szemle- kiállítás, könyvismertetés - Tamás Edit: Gondolatok egy kiállítás apropóján: Időszaki kiállítás Szathmáry Lajos Kossuth Gyűjteményéből a Hadtörténeti Múzeumban

továbbvinnünk az utánunk jövő nemzedékek szívébe is, miként történt ez a Szathmáry családban az elmúlt 150 esztendőben. Személyesen nem ismerhettem Szathmáry Lajost, csak levelei, írásai, televíziós felvételei és Kossuth gyűjteménye által. A Hadtörténeti Múzeumban nyílt kiállítást azonban egy olyan egykori pataki diák nyitotta meg, aki ismerte Szathmáry Lajost és az ő „NAGY' gyűjteményét. A kiállítást mindenki megnézheti, a gyűjteményt bemutató albumot elolvashatja, de Szathmáry Lajos megismeréséhez Szabó Csaba június 28-án elhangzott gondolatai is hozzátartoznak. Idézzük fel e kiállítás megnyitó által Szathmáry Lajost, aki már 3 esztendeje nincs közöttünk, de Kossuth gyűjteménye és sok ezres könyvtára révén itt van Magyarországon! „ Kedves Patakot, történelmi múltunkat szerető, arra méltán büszke vendégeink, Szathmáry Lajos hazai és külföldről ideérkezett barátai, s végül, de valójában legelsősorban: kedves-kedves Sada Szathmáry asszony! A körülöttem lévő sok ismerős arc Sárospatakot, Kossuth Lajos és Szathmáry Lajos közel 500 éves egykori kollégiumát idézi, ezért az előbbi kimelkedő megszólítás... Hölgyeim és Uraim, legendák délutánja ez a mai: két rendkívüli ember jegyében jöttünk itt össze, s két rendkívüli küldetésről emlékezünk meg a mai kiállítás megnyitása alkalmából. Kossuthról, az óriássá nőtt legendáról ebben az épületben már sok avatott szó hangzott el neves tudósok, kutatók szájából az elmúlt évek során. Én elsősorban a másikról, a nagy legenda hűséges szolgálójáról, de a maga területén nem kisebb személyiségről kívánok szólni. Szathmáry Lajosról, a legendás hírű amerikai-magyar gyűjtőről és gasztronómiai szaktekintélyről, akinek gyűjteményében több alkalommal sikerült elfeledkeznem időről, térről, s a körülöttem lévő világ folyásáról. Mert ez egy olyan gyűjtemény volt, - melyet Amerika-szerte a legnagyobb, legértékesebb magyar-amerikai magángyűjteményként emlegettek. Magyar anyagban, abszolút értékben csak a kongresszusi könyvtár múlta felül; - ahol Bandholtz tábornok 3 kötetes, bőrbe kötött, kézzel írt naplója mellett az a híres lovaglóostor is megvolt, amellyel 1919 őszén a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság tagjaként az amerikai dandártábornok tettlegesen védte meg a Nemzeti Múzeum kincseit attól, hogy külföldre rabolják a román megszállók (ma már mind a napló, mind a lovaglóostor méltó helyen, a Nemzeti Múzeumban van); - ahol az Árpád-házi királyoktól Bartók Béláig sok ezer magyar híresség kezeírását, levelét (levelezését!) lehetett megtalálni; - ahol egy pompeji szakács vulkáni hamu alatt talált csontváz ujjáról származó gyűrű is a világhírű gasztronómiai anyag része volt; - ahol se szeri se száma nem volt az első kiadású könyveknek - no, nemcsak Arany Jánosra vagy Ady Endrére gondolok itt, hanem Bod Péterre, Temesvári Pelbártra, Pázmány Péterre vagy Bél Mátyásra is...; - ahol a régi folyóiratokban tallózni szerető kutató vagy műkedvelő egyaránt megtalálta a neki kedves példányokat, akár a Borsszem Jankóról, akár a Nyugat példányairól, akár Kossuth Pesti Hírlapjának legelső évfolyamáról, vagy akár a Kossuth haláláról tudósító Magyar Hírlap számáról volt szó; - ahol Bartók és a kiváló zongorista Serly Tibor barátságának dokumentumai több kartondobozt töltöttek meg; - ahol Munkácsy Mihály, Hermann Lipót, Rippl-Rónai József, Edvi-Illés Aladár, a méltatlanul már-már elfeledett, de újabban reneszánszát élő angliai emigráns Buday György, Dómján József, Bálint Jofi, vagy Győri Elek képei és metszetei borították a falakat; 272