Folia historica 21

III. Szemle- kiállítás, könyvismertetés - Habsburg Mihály: Beszéde a József nádor kiállítás megnyitóján

Habsburg Mihály beszéde a József nádor kiállítás megnyitóján Tisztelt Főigazgató Úr! Tisztelt Díszvendégek! Kedves Hölgyeim és Uraim! Ki volt József nádor? Számomra mindenekelőtt ükapám. Neki köszönhetem létezésemet, még akkor is, ha ez 95 évvel az ő halála után kezdődött el. A későbbiekben szó lesz a nádor történelmi szerepéről, ezért engedjék meg, hogy én inkább belső emberi tulajdonságairól beszéljek, alakját a családunkban élő kép alapján rajzoljam meg. Nemvéletlen az, hogy ezt az ünnepséget itt, a Magyar Nemzeti Múzeumban tartjuk. Mint ismeretes, gróf Széchényi Ferenc nevéhez fűződik ennek a jeles intézménynek a megalapítása, és hogy kezdeményezését ükapám, József nádor karolta fel: mind erkölcsileg, mind anyagilag legnagyobb támogatója volt e nemes és szép vállalkozásnak. A múzeum épületének megtervezésével a nádor Pollak Mihályt bízta meg, aki családunk otthonát, az azóta elpusztult alcsúti kastélyt is építette. Talán nem véletlen a két épület közötti hasonlóság sem... Most mindkettejük mellszobra közösen vigyázza itt az aulában a közös erővel létrehozott müvet, a nemzet legelső, legrangosabb múzeumát. Gyermekkorát ükapám szülőföldjén, Firenzében töltötte, és a napfényes Itália derűje egész életére kihatással volt, mely leginkább emberszeretetében és a természet imádatában nyilvánult meg. Népes családja körében alkalma volt megismerni a család összetartó erejét. A gyermekek a legjobb és a legegészségesebb nevelésben részesültek. Hat éves korukig csak levest, zöldséget és gyümölcsöt ettek, hat éves korukban kaptak először húst; de cukrot, édességet és zsiradékot azután sem. Dajkáikat és nevelőiket különböző nemzetekből választották: olaszok, osztrákok, németek, franciák voltak, akiknek saját anyanyelvükön kellett a gyermekekkel beszélniük. Persze, latinul is megtanultak, mert az volt akkor a nemzetközi nyelv. A vallásosság volt mindig a nevelés fő elve családunkban. A gyermekek minden nap szentmiség hallgattak, minden nap rózsafüzért imádkoztak, a nagyobbak litánián is részt vettek. Az ifjú főherceg jó felfogású, szorgalmas gyermek volt, de az apróbb csínytevések sem álltak távol tőleg. Egy alkalommal például, amikor senki sem figyelt rá, kimászott palotájuk második emeleti ablakán, és peckesen körbesétált az épületet körülfutó, nem túl széles párkányon - a személyzet nagy riadalmára. Bátorsága később sem hagyta el, amikor katonáival együtt hősiesen küzdött a Napoleon elleni sikeres kimenetelű komáromi csatában. Ennek emlékére egyébként minden augusztus 9-én hajnalban elsüsötték az alcsúti kastély előtt álló, s ebben az ütközetben használt ágyúkat. Magyarországon 16 éves korában járt először, bátyja, Ferenc koronázása alkalmából. A 18 éves főherceget 1796-ban választotta a pozsonyi országgyűlés Magyarország nádorává. Az ország és a nemzet nagy szeretettel és szép reményekkel fogadta, s nem is csalódoptt az iránta tanúsított bizalomban, mert a palatínus rövid idő alatt ízzig-vérig magyarrá lett. 261