Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Tompos Lilla: Egy történelmi esemény tükröződése a viseletben

Az ország lakossága egész évben ünnepelt, a városok polgárai és előkelőségei az út folyamán mindenütt nemzeti díszben, meleg üdvözlő szavakkal fogadták a szent koronát.

14 Erdélyben ahol a menet elvonult, a házak ablakaiban az eseményhez kapcsolódó dekorációk, képek és erre az alkalomra szerzett versek jelentek meg. A processuson részt vevők díszbe öltözve, zeneszó mellett érkeztek, a nagyváradi lakosok lóháton mind királyszín - veres - tafotával borított süvegekben, kócsagtollasan,

1

5 A korona őrizetére Budára vonult a vármegyei lovas bandériumok 60-80 fős serege és kéthetes váltásokban követték egymást. Uniformisuk nemzeti hagyományokat őriz, a korszak huszártiszti és nemesi öltözékéből egyaránt merít; színes posztóból varrott, zsinórral gazdagon díszített rövid dolmányukat, szőrmeszegélyes mentéjüket és a szűk huszárnadrágjukat a toll-forgós kalpag és az ország címerével kivarrott tarsoly egészítette ki

1

6. Az asszonyok és leányok sem maradtak el cifrálkodásban a férfiak mögött, arany forgós, kócsagtollas, vitézkötéssel meghányt - egyesek fekete, mások veres bársony - kalpagban, kurta, aranypaszományos sötét kék mentében vonultak a határra a korona üdvözlésére „mintha mindben Dugonits Etelkája elevenedett volna meg"

1

7. Honnan ered az öltözék ötlete nem tudjuk, azt azonban ezúttal a kor történetírójának forrásértékű soraira támaszkodva bizton állíthatjuk, hogy ezúttal is a főnemesség asszonyainak öltözetét vették mintául

1

8 - és az év folyamán az egész országot meghódította az ünnepre megálmodott díszruha. Elterjedtségét a Kanczellári Levéltár megjegyzései is bizonyítják; „Az asszonyi nem vetélkedik a miénkkel a nemzetiség külső jelenségei viselésében, s a párisi lipántok helyett asszonyságaink fekete csipkés kontyokat vevének fel, leányaink pártákat, s derekaikat vállakba szoríták s kötényt kötöttek. A gazdagok nyakukon, mellükön, karjaikon kívül még kötényeiket is elhintették gyöngyfűzéreikkel és aranylánczaikkal, posztóból varratták zöld mentéiket, fehér mellényeiket, veres szoknyáikat, s fekete bársony csákócskát nyomtak fejeikre. Csak az a hija volt, hogy kardot kössenekEzt a díszruhát láthatjuk az 1790. év eseményeit elbeszélő kötet illusztrációjaként, képaláírása „Illyen öltözetben jelentek meg némely Magyar Fö Asszonyságok az Ország Szélén a' Bétsböl Haza jövő Koronának fogadására " igazolja azt a korábbi feltevést, hogy azok valóban erre az alkalomra készültek. (2. kép) Czetter Sámuel a Bécsben dolgozó mester ezzel a művével megalkotta az első magyar divatrajzot.

20 Feltételezhetjük, hogy ismerte a korszak hasonló céllal készült munkáit, talán a „Journal Mode et du Goű/" 1790 február 25-én megjelenő lapját is, melyhez a nőalak sziluettjét és a ruha szabásvonalát is bátran hasonlíthatjuk. A divatlapon a francia forradalom utáni időszak egyszerű ruhadarabjait láthatjuk, a nőalak magas fekete cilindert, kék-fehér csíkos, ívelten szabott, hátul derékon ráncolt kabátkát, karakót visel, kékkel szegett fehér szoknyája alól kivillan a cipője orra. A magyar asszonyon a szoknya szabásvonala tökéletesen a francia minta mása, karakó helyett a huszárviselet ihlette zsinóros mentét hord, a cilindert fekete, tollforgós, magas kalpaggal helyettesíti. Ez a dekoratív fejfedő a német rajzolók tetszését is megnyerte, ez év májusában a „huszárfőkötő"-t, a „Bonnet ä la Houssard"-t a „Journal des Luxus und der Moden" divatlap olvasóinak is ajánlotta.

2

1 Bizonyára megjelent a korona ünnepén báró Orczy Jánosné Halassy Franciska is, erre a jeles alkalomra varrathatta zöld, arannyal zsinórozott, szőrmével szegett mentécskéjét. A ruhadarabot olyannyira kedvelte, hogy magát - kicsi fiával együtt - ebben festtette le. Fehér, könnyű textíliából készült ruhát viselt hozzá, mély dekoltázsát a 18. században divatos lenge, kis méretű kendőcske, a fichu takarja. Fejfedője huszár kalpag helyett a magyar asszonyok tradicionális dísze, a gyöngyös főkötő 2

2 (3. kép.) Tudomásunk szerint- egyetlen példánya maradt ránk a fent idézett női mentének, azt az Iparművészeti Múzeum Textilgyűjteményében őrzik. Világoskék taftselyemből készült, hosszú ujjának kézelője visszahajtott, egykori - fehér? - szőrme díszéből mára csupán apró 217