Folia historica 21
II. Közlemények - Műhely - Tompos Lilla: Egy történelmi esemény tükröződése a viseletben
Tompos Lilla Egy történelmi esemény tükröződése a viseletben A 18. századi magyarországi viselet tanulmányozásakor szerencsés helyzetben vagyunk, a múzeumok gazdag tárgyi emlékanyagot őriznek. A Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében teljes női és férfi öltözékek vagy azok egy-egy darabján kívül - vállfűzők, mellények - öltözék-kiegészítők - párták, fokötők, sapkák, süvegek, tarsolyok, övek, legyezők, cipők - mind megtalálhatók. A műtárgyak mellett írott és képi források, a század végétől kezdve divatlapok is rendelkezésünkre állanak. E dolgozat vizsgálódásának egyetlen szempontja, a történelmi események valamelyike hatással volt-e a magyar viseletre, ha igen, milyen mértékben és milyen módon változtatta meg azt. Ez különösen érdekes számunkra - hiszen míg a kor történet -, és szépírói az idegen hatásoktól féltik nemzeti viseletünket, korholnak nőket, férfiakat egyaránt divathóbortjaikat gúnyolva 1, - az emlékanyag lassú változásról tanúskodik, a férfi és a női viseletet a nemzeti tradíció és a nyugat-európai divat együttes hatása egyaránt sokrétűen alakította. A nemesség és a gazdag városi polgárság akár magyar, akár más nemzetiségű volt is, saját identitásának megőrzését látta abban, hogy bizonyos ruhadarabokhoz ragaszkodott 2. Tették mindezt akkor, amikor az Európában uralkodó francia divat legfőbb jellegzetessége annak gyors változása volt. Franciaország a vezető szerepet a ruhadivat terén már a 17. század második felétől kezdve kivívta magának. A királyi manufaktúra részévé vált lyoni selyemszövő műhely az udvar megrendelései és az uralkodótól kapott engedmények nyomán a 18. századra Európa legjelentősebb selyemszövő központjává vált. Textiltervezői közül többet név szerint ismerünk, a minták tervezésének és gyártásának időpontját, illetve időhatárait a ránk maradt rajzok és selyemszövetek alapján határozták meg a huszadik században 3. A női és a férfi divat egyaránt könnyedebb volt ekkor, mint a korábbi századokban. Textíliájuk színes selyem, könnyű csipke - ennek téli és nyári változatát is viselték -, de ekkor lesznek igazán divatossá az indiai vásznak ihlette franciaországi virágmintás nyomott textíliák is. Királyok, kegyencnőik és királynék — közülük e szempontból kiemelkedik XVI. Lajos felesége Marie Antoinette -, tudatosan irányították a divatot 4. Szabók, kalaposok, parókakészítők újabb és újabb ötletei követték egymást, igyekeztek minél meghökkentőbb, fantáziadúsabb, merészebb terveket létrehozni. Ihletet a körülöttük lévő világ bármely területéről meríthettek; a rousseaui filozófiából 5, a technikai felfedezések által megalkotott csodamasinákból, regények vagy színdarabok hőseinek öltözékéből, a napi politikából - és mesterségüknek megfelelően alakították a főkötőket, frizurákat, az egész öltözéket, vagy annak csupán egyegy részletét 6. A magyar történelem eseményei közül a szent korona hazahozatala váltott ki akkora lelkesedést és egész évben tartó ünneplést, 7 hogy hatása a férfi és a női viseletben is tükröződött. II. József - hogy a koronázási eskü ne korlátozza szabad uralkodói elhatározásában - magát ugyan meg nem koronáztatta, de a koronát Pozsonyból - ahol 1608 óta őrizték 1784-ben Bécsbe szállíttatta. Uralkodása során a rendi és nemzeti hagyományoknak ellentmondó intézkedéseire - közigazgatási reform, népszámlálás, adóztatás, a német nyelv hivatalossá tétele - a nemesség folyton növekvő elégedetlenséggel reagált. Eletének utolsó napjaiban rendeleteinek többségét visszavonta, és a koronát pompás külsőségek közepette visszaszállították. „1790. február 17-dikén szerdán Gróff Pálffy Károly főkancellár úr és a haza bárói a Kints tartó Házba" mentek, ahol a klenódiumokat az üveg almáriumból kivették és a régi, 215
