Folia historica 21

I. Tanulmányok - Orgona Angelika: Jan Zygmunt. János Zsigmond lengyelországi udvara

megjelent A teremtésről című műve,

11

1 de hogy oktatása minél hatékonyabb legyen, kinyomtatta egy korábban megkezdett müvét, a Scopus biblicust."

2 Még egyetemi működése alatt kezdte el e munkáját, s egyetemi előadásnak szánta."

3 Novicampianus Erdélybe is követte tanítványát. Itt készült két további müve a katolikus hit védelmében."

4 A mester azonban hamarosan megbetegedett és visszatért Krakkóba, hogy elfoglalja a teológiai katedrát. 1558-ban halt meg. Nowopolski tevékenységéről sokat megtudhatunk, ha elolvassuk a Scopus Biblicus János Zsigmondnak szóló ajánlását."

5 Novicampianust a dedikáció szerint Zsigmond Ágost azért rendelte unokaöccse oktatására, hogy lelkét a keresztény kegyességgel töltse meg. Mint írja, ez az első és legfontosabb egy uralkodó számára. Ha egy király istentelen és gonosz, nem csak magának árt vele, de másokat is tönkretehet. Egyrészt azért, mert rossz példát mutat népe számára, mely hajlamos uralkodója tetteit utánozni, másrészt a fejedelem esztelenkedéseiért a nép bűnhődik. Minthogy a tanulás a példák segítségével lesz igazán eredményes, Novicampianus ezután a Bibliából és a történelemből vett példákon keresztül bizonyítja tanításának igazát. Először a rossz uralkodók hibáit sorolja fel. A hitetlen, kegyetlen, dölyfös, zsarnok uralkodókat Isten szörnyű büntetésekkel sújtotta. Nabukodonozor például megőrült, s mint a barom, füvet legelt. Saul isten igéjének megvetéséért bűnhődött. Sardanapal elpuhultsága és asszonyi erkölcse miatt alattvalói fellázadtak. Galba Sergiust fösvénysége és kegyetlensége miatt végezték ki. A gyalázatos jellemű Vitellius Caesar szörnyen kegyetlen halállal lakolt: megkötözve végighurcolták a városon, ganajjal dobálták, s miután ledöfték, holttestét a Tiberisbe dobták. Demetriust elhagyták a makedónok, s Pyrrhoshoz menekültek. A kegyetlen Phalarist az agrigentumiak támadták meg, Julius Caesart 23 tőrdöféssel gyilkolták meg, amiért semmibe vette az isteni és emberi törvényt. Orseolo Pétert zsarnoksága miatt kétszer űzték el trónjáról. Jeroboám és Achab bálványimádó volt, s ezért isten mindkettőjüket lesújtotta: csatában estek el, Achab vérét a kutyák nyalták fel. így bűnhődnek azok, akik mások rossz példáját követik. Az uralkodó saját vétke miatt isten a népet sújtotta nemegy esetben. Dávid, mikor meg akarta számolni a lakosságot, isten döghalált küldött Izraelre. Baltazár bűne miatt a perzsák és médek elfoglalták Babilont, és Baltazárt megölték. A fáraó bűne miatt isszonyú csapásokat állt ki Egyiptom. Sedékiást, aki megvetette Jeremiás prófétát, Nabukodonozor elfogta, végig kellett néznie fiai legyilkolását, s szemét kiszúrták, népét elhurcolták. Láthatja ebből János Zsigmond, hogy a gonosz, hitetlen uralkodók maguknak és másoknak is kárára vannak. Ezután a kegyes uralkodókat veszi sorra. Mózes győzelmet aratott Amálek felett, Dávid megkegyelmezett az ellene vétőknek, így Saulnak is. Ez helyes cselekedet volt, hiszen Krisztus joga, hogy büntessen, s nem az emberé. Novicampianus nemcsak bibliai és ókori példákat vonultat fel, hanem a magyar történelemben is tájékozott: az erényes uralkodók között találjuk Szent Istvánt, aki törvényeivel megvédte a kereszténységet, II. Andrást, aki, belátván felesége hibáit, megkegyelmezett Bánk bánnak. A kegyesség az erény forrása is: ezt mutatja be Ulászló és II. Lajos példáján. Végül János Zsigmond környezetét is megemlíti. Elsősorban Zsigmond Ágostot, akit követendő példaként állít az ifjú elé. A mester hangsúlyozza, hogy a lengyel király nem háborúzik Magyarországgal, hanem a békére törekszik. Zsigmond Ágost ekkor, Habsburg Katalinnal való esküvője előtt - mint említettük - valóban biztosítani kívánta a jó kapcsolatot Ferdinánddal, és amint látható, ez a politika az ajánlásba is beszüremlik. Novicampianus ezután Bona királynéról szól, akinek bölcsességét hangsúlyozza. János Zsigmond anyja, Izabella mint viszontagságos sorsú, hős lelkű asszony jelenik meg. Majd 15