Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében

A követelt ünnepélyes- vagy áldozási napot, mely a tisztelendő urak javára tartatik, legjobb volna az év három főünnepének egyikén, karácsony, húsvét vagy pünkösdkor megtartani, annélkül, hogy ezen isteni tiszteleten az egész Selmecbánya város közönsége részt vegyen, mely alkalommal a tisztelt társpénztári személyzet áhitatosságának és áldozatkészségének kifejezést adhasson, de a bányászkalapácsok előhordozása nélkül. Abban az esetben azonban, ha ezt elutasítanák és mégiscsak egy külön áldozati napot akarnak, végeredményként a megnevezett főünnepet követő második nap egyikét lehetne engedélyezni. Harmadszor: így a lövészet nem csupán önmagáért való előkelő szórakozás, hanem különösen ezekben az ellenséges időkben, egy igen hasznos gyakorlat, ezért a bejelentett Vájárok Testülete annál szívesebben és önként gyakorolja. Ezzel a megjegyzéssel és gyakorlattal, hogy minden más megengedett használatát a bányászkalapácsnak és éknek csak és mindig mindkét fél tudtával és akaratával amit a városi és bányabíróság vezet és gyakorol. Egy: ilyen lövészet a bányánál nem okozhat munkakiesést, őfelsége, a mi legkegyelmesebb urunk kárára ilyesmi nem történhet meg. És aztán mindenkor mindkét bíróság előzetes tudtával és akaratával az egész nagytekintélyű bányarészesek közösségének tudtával, amikor is ők a bányászkalapácsot és éket bemutatják és hordozhatják, és akkor is szabadjon nekik a bányászkalapácsot és éket használni, mikor a császári bizottság, vagy más ellenőrzésre érdemes és nagy urak megjönnek és idefáradnak és a Vájár Testület kivonul elébük. Mindamellett minden más módon engedélyezett használat túlzások nélkül és szépszerével történjen. Negyedszer: A Selmecbányái Vájárok Örökös és Baráti Testülete a szabad piac tekintetében nem utasíttatik vissza. De mert a polgárság nagyobb része kereskedelemmel és a kézműipar gyakorlásával keresi a darabka kenyerét, belenyugszik (mármint a Selmecbányái Vájárok Örökös és Baráti Testülete), hogy mielőtt ilyen szabad piacot közhírré tennének, az érdekeltek, azaz a kereskedő és iparos emberek, amint ők saját magukat nevezik, a becsületes tanács által fel fognak szólíttatni és velük a következő tartalmat közlik: ha először is a vájárságot a szükséges hússal, mindenféle élemiszerrel és fogyasztási cikkekkel - ahogy kívánják, hogy megnevezzék őket - a lehető legolcsóbban ellássák. Utóbb azonban, ha egyik vagy másik (fél) közli a kívánságát, hogy olcsón és minden nehézség nélkül megkaphassa (az árucikket), a vájárságot a megrendelt dolgokkal szívesen ellátják, (a vájárság) pedig a polgárságtól és a velük élőktől, a fillért (pénzt) ne sajnálja. No de ha (a felszólítás) eredménytelen lenne, és a hatása négy héten belül nem következne be, akkor a Selmecbányái Vájárok Örökös és Baráti Testülete által többször kért és kívánt szabad piac szabadságot nyer. Amely tárgyalási megegyezés további hitelesítésre ő grófi exellentiájának, lobkowici Ulrich Adam Poppel királyi főbiztosnak átadasson, és végső jóváhagyás után mindkét féllel illendő módon közöltessék. Köttetett a körmöcbányai kamarai udvarban, aug. 19-én. Ezek után a jelenlevő császári bizottságnak nyerje el tetszését és hagyja jóvá, írja alá és további megerősítésként az adminisztrátor úr, a Királyi Városi- és Bányabíróság és a Selmecbányái Vájártestület is saját kezű aláírással és előre elkészített pecséttel lássa el, és mindegyik félnek azonos szövegű példány adassék. így történt Körmöcbányán a fentnevezett hónap 20. napján, 1648 évében. Virich Adam Poppl Herr von Lobkowicz Hanns Sockh Hieronymus Haydt bányamester Selmecbánya községe nevében Johann Vrban Muschlitz ezredes A becsületes Legény- és Vájár Testület összességének nevében 156