Folia historica 21
II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében
helyesnek, hiszen az a tárgyon így látható. Ráadásul ez jobban megfelel Fortuna istenasszony szellemének, hiszen a szerencsekerék helyzetére utalva kíván jó szerencsét. Márpedig ez adja az ősi bányászköszöntés szellemi alapját is, ami ekkortájt kezdett kialakulni. 3 0 Az 1650-es díszszerszámok ábrázolásainak és feliratainak tükrében azt mondhatjuk, hogy feltehetően összetartozik az előlap poharat emelő bányász figurája és a hátlap Fortunája. Ez a későbbi díszszerszámok feliratai közül egy egyértelműen bányász vonatkozású, mely mind az 1650-es, mind az 1652-es darabokon feltűnik: DER- GVTE- WEIN- / VNDREICHES • ERTZ ERFREVET- ALLER- / BERGLEVT- HERTZ (A jó bor és gazdag érc örvendezteti meg minden bányász szívét.). A jó bor egyértelműen a poharat emelő bányászra utal, míg a gazdag érc - mint az az előbbiekből következik - a szerencsével áll szoros kapcsolatban. A Selmecbányái társláda díszkalapácsán a két bányászfigura közül egyik - mintegy illusztrálva a feliratot - szintén poharát emeli, míg a másik a „gazdag ércet", a bánya gazdagságának bizonyítékét és jelképét emeli magasra. Érdemes ezeket az alakokat összevetni az Esterházybányászserleg szerencsekerekének tetején ülő szerencsés bányászával. Jobb kezével a gazdag ércet emeli magasra, előtte a bányászteknőben pedig, mint tálcán, nem kevesebb mint hat különböző ivóedény látható. Étel vagy tál nincs közöttük, tehát a táplálás szóba sem kerül (57. kép). 3 1 A jó bor tehát meglehetősen nagy mértékben képviselve van, ami nem is épp az iszákosságra utal, hanem a gazdagságra. Ne felejtsük el, hogy a tálcán látható ötvösmüvű ivóedények önmagukban is komoly értéket jelentettek, ami csakis jelentős vagyonnal rendelkező emberek számára volt megszerezhető. 57. Az Esterházy-bányászserleg fedelének belső lapjának vésetéről a szerencsekerék tetején ülő alak A díszjelvények eredete, történeti hátterük A bányászék és kalapács, mint a középkori ércbányászat két legalapvetőbb szerszáma, régi időktől a mai napig a bányászat szimbólumaként ismeretes. Már korán megjelent a heraldikában is, mint a bányavárosi címerek lényeges része. A magyar szabad királyi városok jogállásához hasonló minőségűek voltak a kevesebbet emlegetett szabad királyi bányavárosok. Ezek a települések elsősorban a bányászatnak, vagyis lakóik foglalkozásának köszönhették nevüket, illetve kiváltságaikat. Nem egy esetben a bányászat hanyatlásával, az ércvagyon kimerülésével maga a bányaváros is megszűnt létezni. Ezért olyan fontosak, a bá143
