Folia historica 21

I. Tanulmányok - Bencze Géza: Az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. története II. rész (1938-1948)

Az 1947 nyarára kialakult helyzetben már kevésbé a gyárvezetés, mint inkább az Oetlgyár üzemi bizottsága foglalkozott a hároméves terv során megvalósítandó feladatokkal. A tervkészítés során megállapították, hogy a gazdaságvezetés elvárásainak csak az Oetl hagyományokkal, nevezetesen a pontos, fegyelmezett és minőségi munkával tudnak eleget tenni. A ten' a háborús károk helyreállításának teljes befejezését, a vállalat még mindig ideiglenesnek tekintett szervezetének átalakítását és a termelés - és ezen belül is az öntödei mennyiségek — növelését tartalmazta. A gyár két öntödéjének modernizálására, termelésének racionalizálására mintegy másfél millió forintot terveztek beruházni, amitől a havi 260 tonnás öntvénytermelés 400 tonnásra történő növelését várták.

5

7 Ennek érdekében még a tervidőszak megkezdése előtt - de a tervelőkészítés anyagaként - átfogó elemzést készítettek a magyarországi öntödék helyzetéről. E szerint az országban havi száz tonnát meghaladó termeléssel 16 nagyöntöde, legalább havi 20 tonnás kapacitással 20 középöntöde működött, s ennél kisebb termelőképességüként még további 27 öntöde rendelkezett. Lágyöntési (temper) eljárással kilenc gyárban - közte az Oetl-ben is - foglalkoztak. A második világháborús termelőképességük együttesen évi 81 ezer tonnára rúgott, ám 1946 végén, meglehetős alacsony kihasználtsággal, ennek harmadát sem elérve mindössze 21 ezer tonna volt a hazai vasöntödék termelése. 1947 nyarára jelentős mértékű növekedés következett be, ám a helyzetelemzés szerint a kiépített termelőkapacitások kihasználtsága mindössze 57%-os, a munkáslétszám 80%-os, s az öntödei munkások teljesítménye a rossz anyagellátás, a tervszerűtlen be- és kiszállítások, a pénzügyi gondok és az elégtelen munkaszervezés következtében - és ez alól az Oetl-gyár sem volt kivétel - alig volt átlag 70%-os.

5

8 A saját és az országban általános öntödei kapacitásfelesleg, a magas kihasználatlansági arány ellenére, bízva a jóvátételi szállítások melletti egyéb - és főleg beruházás jellegű - termelési igény gyors növekedésében a vállalatvezetés az iparirányítás által is támogatott öntödei termelésnövelő rekonstrukció mellett döntött. Ezt a lépést támogatni látszott a tény, hogy a terv indulásakor a munkáslétszám 570, 1947 decemberében pedig már - kihasználva a bőségesen rendelkezésre álló munkaerő kínálatot - 701 fő volt, igaz éppen a leginkább szükséges képzett öntőmunkásokból hiány állt elő. A gyár kihasználtsága a jóvátételi munkáknak és a közel féléves egyéb megrendelés-állománynak köszönhetően az év végén megközelítette a 80%-ot. A megrendelések biztosítása, a nyersanyagellátás valamelyest történt javulása mellett a termelés növekedését segítette a bevételek emelkedése, s nem utolsó sorban a munkabérek időben történő kifizetése. Sikerként könyvelhette el a vállalatvezetés, hogy az IKART-tal folytatott hosszas tárgyalások nyomán a jóvátételre gyártott gázgenerátorok és a szalagfűrészek átadási árát sikerült közel 15%-kal megemelni, igaz még ekkor is a világpiaci ár töredékét kapta értük a vállalat. További problémát jelentett, hogy a jóvátételre történt gyártás ellenértékét - a mintegy 40-50%-os gyártási előleg levonása után - zárolt számlára utalták át, s innen - a munkabérek kivételével - csak külön engedéllyel lehetett pénzt felvenni. Ez olyannyira szűk mozgásteret jelölt ki a vállalatnak, hogy 1947 szeptemberében a legszükségesebb anyagok beszerzéséhez - de részben munkabérek kifizetéshez is - 600 ezer forintnyi termelési hitelt kellett felvenni a Hermes Banktól. Részben ezek az okok, részben pedig a hatóságilag előirt alacsony eladási árak és a kiegyenlítetlen kintlévőségek növekedése eredményezték, hogy átmeneti forgótőkehiány keletkezett. Az anyagi problémákat csak fokozta, hogy a szeptembertől már folyamatosan ausztrál exportra szállított gumitextil-szövő gépek ellenértékéhez minden esetben csak igen jelentős késéssel lehetett hozzájutni. A hároméves terv feladatainak, elsősorban politikai és gazdasági célkitűzéseinek elősegítése és nem utolsó sorban az egyre megbízhatatlanabbnak tekintett gyárvezetés és a termelés 109