Folia historica 21

I. Tanulmányok - Bencze Géza: Az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. története II. rész (1938-1948)

A vállalat éves kereskedelmi forgalma meghaladta a 273,5 millió pengőt, az eladásoknál azonban ennél valamivel magasabb összeget - az élelmiszercserére, a dolgozók ellátására stb. átadott termékekkel együtt - 279,8 millió pengőt mutattak ki.

4

3 A kereskedelem részéről át nem vett, vagy az alacsony ajánlati ár miatt át nem adott eladatlan raktári ipar-cikk készletek egyre hatalmasabbra duzzadtak, s az év végén az éves eladások összegét jelentősen felülmúlva már 446,4 millió pengőre rúgtak. A vállalat azonban inkább raktárra termelt, mintsem az egyre gyorsuló ütemben értéktelenedő pénz mellett veszteséggel adjon túl a termékein. c) A részleges stabilizációtól a hároméves tervig A gyár munkáslétszáma a jóvátételre történő termelés emelkedésével párhuzamosan növekedett, s 1946 februárjában a munkahelyi beosztás szerint a következők szerint oszlott meg: asztalos műhely 18 fő öntöde 73 »» mechanikai műhely 114 »» vagon műhely 25 szerkezeti műhely 82 udvari (segéd) munkások 37 » összesen: 349 fő A munkáslétszám növelése általában nagyobb gondot nem jelentett, mivel mind a környező kerületekben, mind pedig a gyár hagyományos vidéki munkásbázisát jelentő településeken akadt elegendő munkáskéz. 1946 májusában 417, szeptemberében pedig már 440 munkás dolgozott a különböző munkahelyeken, s mellettük 44 tisztviselő intézte az adminisztratív jellegű munkákat.

4

4 Ez a létszám már jelentősen felülmúlta a második világháború előtti bármelyik év szintjét, s csak a haditermelés időszakában haladta ezt meg. Az új munkások felvételével biztosítani lehetett a jóvátételi gyártás növekvő munkaerő-szükségletét, bár az átalakult termékszerkezet - de a háborús emberveszteség is - néhány munkahelyen szakemberhiányt eredményezett, s a gyár hosszú ideig keresett nagy darabok gyártásban járatos öntőket, gépformázókat, de továbbra is esztergályosokat, lakatosokat és nagy számban segédmunkásokat is.

4

5 A gyárban a törvényesen megállapított napi nyolc órás munkaidőnél a szükség diktálta okok miatt átlag napi egy órával hosszabb volt a munkaidő. A vagonjavítás rohammunkája, majd a jóvátételi munkák belépése miatt 1945 augusztusától áttértek a hat egésznapos munkahétre, a napi munkaidő reggel 7-től (a tisztviselőknek 1/2 8-tól) délután 4 óráig tartott. A többi gyárhoz hasonlóan kísérletek történtek a munkanap reggel hat órás kezdésével, de a továbbra is nagyszámú bejáró munkás késői beérkezése miatt ettől elálltak. Az itt dolgozók nagyobb arányú közmunkák végzésére - előbb mint hadiüzem, utóbb pedig mint jóvátételre dolgozó üzem alkalmazottai - nem voltak kötelezve (a heti 54 órás munkaidőből kb. heti két órányi időt kellett közmunka végzésére fordítani), de a minimálisan előírtak jelentős részét a termelés folyamatossága érdekében a vállalat megváltotta mind a fővárostól, mind pedig a munkások állandó lakhelyétől. A gyár élete természetesen nem volt gondoktól mentes, s 1946 őszén a háborús károk még mindig nem teljes helyreállítása miatt is mindössze 70%-os kapacitás-kihasználtsággal működhetett. A helyzeten némi javulást hozott, hogy a korábban a teljes termelést lekötő 105