Folia historica 21

I. Tanulmányok - Bencze Géza: Az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. története II. rész (1938-1948)

erőfeszítés ellenére legalább 30 különféle szakmunkás hiányzott azonban e munkákhoz, ezeket a gyárvezetés egyrészt nem nélkülözhette a saját munkáinál, másrészt nem is álltak rendelkezésre kellő számban a szükséges szakmákban. A nagy nehézségek árán kijavított tizedik vagont - már a pártpolitika részének tekintett vasúti újjáépítés nagy sikereként is értékelve - ünnepélyesen vette át július végén a MÁV az Iparügyi-, valamint a Kereskedelem- és Közlekedésügyi minisztérium, a MÁV Igazgatósága, az MKP, az SZDP és a Népszava megbízottai jelenlétében. Ekkor már 70 munkás dolgozott a vagonjavításokon és egy időben 21 tehervagon állt javítás alatt a bérelt üzemi telephelyen. Az Oetl-gyár jelentős mértékben vette ki a részét az „Arccal a vasút felé" jelszóval végzett munkájával az igen nagy háborús kárt szenvedett vasutak újjáépítéséből, s 1945 végéig 69 nyitott tehervagon nagyjavításával készültek el. Ez a szám azonban messze elmaradt a vállalatra eredetileg kiszabott 300 darabos mennyiségtől, s az átadottak is - elsősorban a gyakorlatlanság következtében, de a szakember- és az anyaghiány miatt is - igen nagy munkaidőráfordítással készültek.

3

1 A végeredményben nem túlzottan nagy háborús károknak, a lehetőségekhez képest gyors újjáépítésnek is köszönhetően a gyár a háborús kapacitásának mintegy 70-80%-ában érintetlennek minősült, s-a nagy erőket lekötő vagonjavítási munkák ellenére is összességében mintegy 50%-áig volt csupán kihasználva. A munkáslétszám ekkorra már 300 fő körül mozgott, de lehetőség nyílott volna további 300 foglalkoztatására. A speciális vagonjavító szakmunkások hiánya mellett jelentős gond okozott, hogy mintegy 40-50 főnyi segédmunkás is hiányzott a zökkenőmentes termeléshez. A vagonjavítások mellett előkészületek történtek a gyárra is természetszerűleg kirótt orosz jóvátételi szállítások teljesítéséhez, de mellette fokozatosan emelkedett a hazai cégek részére gyártott cikkek száma is; sínvándorlást gátló kengyelek, mozdony-pakuratartályok a vasutak részére, továbbá közvetlenül eladásra kézikocsik, tűzhelyek, kályhák, faipari gépek. A vállalat ekkori hivatalos üzletköre a következőkből állott: 1. Szürkevasöntöde: kokillák hengermüvek részére, gépöntvények, kereskedelmi öntvények, kályhák és takaréktüzhelyek, csatornázási öntvények, lefolyócsövek, béröntvények idegen minták után, vasúti kocsi fékhidak speciális gyártási eljárás szerint; 2. Lágyöntöde: csőösszekötő darabok, tengelyanyák és perselyek, vasúti felépítményi anyagok, vagonalkatrészek, lágy béröntvények; 3. Fémöntöde: alumínium öntvények; 4. Mechanikai osztály: szalagfürész-gépek, betonipari gépek, papíripari gépek, generátorok, közlőművek, párhuzamos satuk, speciális gépek és megmunkálások egyedi megrendelés szerint; 5. Tartány- és szerkezeti osztály: tartályok minden célra (olaj, benzin, gáz, melasz stb.) és mindenféle méretben, szegecselt és hegesztett tartók és vasszerkezetek, oszlopok, közúti és vasúti hidak, pontonok; 6. Vagonosztály: vasúti teherkocsik javítása.

3

2 A gyárban a termeléshez mindösszesen 115 munkagép állt rendelkezésre - többségében esztergák, köszörű-és fúrógépek-, de ezeknek alig több mint a fele volt 1945 közepe táján működőképes. A gyár technikai szintjének, felszereltségének igen hű mutatója az, hogy a teljes munkagép-parknak mindössze 23%-a rendelkezett egyedi villamosmotor meghajtással, a nagyobbik hányadot a gyár központi erőgépe transzmisszióval hajtotta meg.

3

3 A vagonjavítások és a jóvátételi munkákra történő felkészülés során a megmunkáló-gépek száma 100