Folia historica 20
I. Tanulmányok - Bencze Géza: Az Oetl cég története I. rész
Iájára helyezték el. 2 3 A társasági alaptőke nagyságát tekintve a maga 450 ezer pengős alaptőkéjével az Oetl-féle rt. a hazai vas- és gépipari cégek utolsó harmadában foglalhatott helyet, a Hitelbank érdekeltségébe tartozó hasonló kilenc cég közül 1929-ben a legutolsó volt. 2 4 Az alaptőke felemelésével megnövekedett forgótőke pezsdítőleg hatott a gyár forgalmára, nőtt a termelés az öntödében, de a vasszerkezeti gyártásban is. Hatása leginkább az önköltségcsökkenésben mutatkozott meg leginkább, mivel az üzemi rezsiköltségek arányosabban lettek feloszthatók a különböző gyártási ágazatokra. Az egyes termékek kedvezőbb árajánlattal jelenhettek meg a piacon, s az erős árversenyben ez a talpon maradást biztosíthatta. Jelentős áldozatokat hoztak ugyanekkor az exportpiacok felkutatására, árucikkeik külföldi elhelyezésére, s 1928-ban már lebonyoltíhatta a vállalat az első világáborút követően az első sikeres exportüzletét. A világ gazdaságában 1929-ben bekövetkezett válság a hazai iparban, a termelési eszközöket gyártó iparágakban, s így természetszerűleg az Oetl-gyárban is éreztette alapvető változásokat okozó hatását. Az 1929-es esztendő az előző két évhez hasonlóan indult, s a termelés további növekedésével, az értékesítés és az export emelkedésével számoltak. Az év nagyobbik felének foglalkoztatottsága is kielégítő volt, de már a második félév kezdetén felfigyeltek a belföldi piac felvevőképességének csökkenésére, ami az idő előrehaladtával csak tovább esett. Ellensúlyozására igyekeztek a már előző évben sikeres exportot fokozni, s a belső piaci árcsökkenést vele semlegesíteni. A külpiaci forgalmat sikerült is növelni, ráadásul — mivel egy sor termékkel nemzetközi megállapodáshoz csatlakozott a gyár - a korábbiaknál kedvezőbb árbevétellel. Minden pillanatnyi kedvező pozíció kiharcolása ellenére a gyár eladhatatlan készletei magasra növekedtek és az évvégi mérleg vagyon oldalán közel félmillió pengőre rúgtak, ami a teljes vagyonszámla 27%-ának felelt meg, de az éves forgalommal összevetve elérte annak is a 20%-át. 2 5 Az 1929. évi termelésről a statisztikai adatok hiánya miatt adatokkal nem rendelkezünk, mivel az 1923-tól 1948-ig tartó és meglévő gyáripari statisztikai jelentés-sorozatból egyedül ennek az évnek a kérdőíve hiányzik. Az bizonyos, hogy a részvénytársaság nyereséggel alig valamivel kisebbel az előző évinél - zárta a válságba torkoló esztendőt. Az 1926-tól tartó, az előző periódusnál jóval kedvezőbb gazdasági, termelési és értékesítési viszonyokat a vállalat és vezetése jól használta ki. Az öntödei rekonstrukció befejeződésével nem csak a termékek mennyiségét növelte jelentős mértékben, hanem a technológiai feltételek javulását a gyártási profil átrendezésére használták fel. Új termékekkel jelentkeztek a piacon, s azokat az árharcok ellenére is jól tudták értékesíteni. A különböző kartellegyezmények nyomán megszerzett öntöttvascső-gyártás, majd a kályhaöntvények biztosan eladható termékeket jelentettek, s ráadásul belföldi versenytársakkal e téren nem, vagy alig kellett számolni. Az 1920-as évek második felétől gyártotta a cég előbb az amerikai rendszerű „Unió" márkanevű folytonégő kályhát, majd 1927-ben megtervezték az „Oetl-féle szabadalmaztatott kétaknás kályhá"-t, amely típusféleség legjelentősebb hazai gyártójává váltak. 1928-ban kötöttek kizárólagos gyártási és felhasználói jogot Thomka Zoltán 1927-ben szabadalmaztatott sínvándorlást gátló szerkezetére, de gyártására vizsgált korszakunkban már nem került sor. 2 6 Egy már korábban is gyártott terméknek, a kokilláknak új technológiai módszerrel történő gyártásáról kötött a vállalat megállapodást a werfeni Eisenwerk Sulzau céggel. 2 7 E megállapodás birtokában jutott a cégvezetés újabb megegyezésre a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.-gal, hogy a vasmű kokillaszükségletének a felét Oetl-gyártmányú, a werfeni gyártási eljárás alapján készülő kokillákkal fogja fedezni. 78
