Folia historica 20

I. Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Üzemi szociálpolitika és életviszonyok az Óbudai Gázgyár kolóniáján a két világháború között

segített, hogy kölcsönt folyósított a szülőknek a cserkészruha megvásárlásához, amit azután részletekben törlesztettek. 193 8/193 9-től egy tábori gépkocsit is a csapat rendelkezésére bocsájtott a gyár, melyet a négy napos „pünkösdi táborokon", illetve a nyári két hetes táborokon használhattak.

6

3 Felsorakoztatva a kolónia „közösségének" spontán megnyilvánulásairól és organizálásáról szóló adatokat, mintegy összegzésként, meg kell kísérelnem a válaszadást arra a kérdésre, hogy vajon milyen jegyek alapján különböztethető meg a „kolónia hagyomány" a falusi vagy a kisvárosi hagyománytól; lévén, hogy a hagyomány szervezi itt is, ott is karakterisztikus közösséggé az együtt élő emberek csoportját. Kétségtelen, hogy vannak olyan összetevői a „kolónia hagyománynak", melyek a falura, részben a kisvárosra is jellemzőek: mindenki ismer mindenkit, tehát létezik a folyamatos kommunikációra épülő, többé-kevésbé egységes ítéletü közvélemény; lehet példákat idézni a kölcsönös segítségnyújtásra, a szolidaritásra; dokumentálhatók olyan szokások, melyeknél könnyű felfedezni a falusi eredetet, lévén az itt lakók számottevő része olyan első- vagy második generációs munkás vagy tisztviselő, akik még számontartják, kapcsolatteremtő reflexeikben felidézik az „otthonról hozott" kulturális mintákat. Ami azonban meghatározó lényege volt ennek a kolóniának; pontosabban: ami a tudatos közösség-teremtés, a pozitív manipulálás hatása alatt a helyi hagyomány kikristályosítójának bizonyult, nem falusias és nem kisvárosias - a következők miatt: a) A falusi lakásszámot és népességszámot meg nem haladó kolónia oly mértékben „kasztosodott" volt, ahogyan egyetlen organikus fejlődésű település sem tagolódhatna. Ezt a kasztokra szakadást - amit az emlékezők egyébként igen lényeges ismérvnek tartottak, s fél évszázadnyi idő múltán politikai és pszichikai beállítódottságuktól függően vagy „vérlázító igazságtalanságként", vagy az élet természetes velejárójaként idézték

6

4 - a kolónia létesítésével egyidejűleg, s tudatosan hozták létre, s folyamatosan őrködtek azon, hogy a mindennapi kultúra legapróbb szimbólumai is ezt fejezzék ki: a gyári termelés szervezés hierarchikus rendjét ültették át a lakótelepre. b) Mivel minden itt lakó tudta - tudnia kellett, hiszen ez volt az üzemi, egyszersmind a lakótelepi „rendhez" való alkalmazkodás lényege és előfeltétele -, hogy hol a helye a társadalmi-vagyoni hierarchiában, azt is tudomásul vette, természetesnek fogadta el, hogy az organizált közösségi életben bár pozíciót találhat magának (a műkedvelő színjátszásban vagy a sportpályán akár sikeresebb is lehet egy munkás, mint egy tisztviselő!), az egyenrangúsodás, a gátak felszámolódása csakis itt érvényes, a családi életben - általában: a nem-organizált intim szférában - semmiképpen sem. Ennek az alaphelyzetnek a tudomásul vételével magyarázható, hogy a kolónia „endogámiájának" jószerével a nyomát sem lehetett felfedezni: a lakótelepről házasodásra (a „gázgyáros dinasztiák" gyakorisága és következetes számontartása ellenére) szinte nem is tudtak példát idézni. Ami egy organikus fejlődésű faluban-kisvárosban elképzelhetetlen lenne! c) Az irányított-manipulált kulturális közösségek dominanciája, ha a magyarországi falvakra nem is annyira, a 20. századi kisvárosokra szintén jellemző volt: hasonló a jelentősége az amatőr müvészkedésnek és a sportnak. Csakhogy ez a kolónia nem kisváros, hanem falu méretű volt, így sokkalta egyszerűbb volt az organizálása, mint a tízezres népességnek. Különösen könnyű volt azért, mert a mindenkori gyári vezetőség együtt akarta tartani a kolónia éppen olyan, amilyen összetételű lakosságát. Ennek érdekében alkalmazott kényszert és adott kedvezményeket, a vezető tisztviselőknek a közös szórakozásokban való részvételével pedig többé-kevésbé leplezni is tudta, hogy tkp. csendes presszió alatt és állandó manipulálás közepette alakul a kolónia hagyomány. Demonstrálni kellett a „közösséget", de 61