Folia historica 20

I. Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Üzemi szociálpolitika és életviszonyok az Óbudai Gázgyár kolóniáján a két világháború között

ban nem az elvtelen előnyszerzés szükségességéről szóltak: a megbízhatóság garanciáját, a kezesség vállalást tekintette az üzemvezetőség az alkalmazás feltételének. Ebből következik, hogy a gázgyárban dinasztiák alakultak ki: az apa megbízhatósága jelentette a legfőbb ajánlást. Arra is van adatom, hogy az ifjú álláskeresőt, mert az apját jól ismerték, olyankor is felvették, ha egyébként elbocsájtások voltak a fővárosi üzemeknél. A személyes garancia is keveset jelentett azonban: a vezetők oly módon próbálták ki az új dolgozót - az emlékezők ezt általános üzemszervezési elvként emlegették - hogy, legyen bár szakmunkás, először a legalantasabb munkahelyen, a szén- és koksz-rakodásnál kellett helytállnia, csak utána juthatott képzettségének megfelelő beosztásba. Ahogy a gyári munkakörülmények, munkakörök hierarchiáját is személyes tapasztalatok révén kellett kinek-kinek megismernie, hogy megbízhatóságáról megbizonyosodjanak, ugyanúgy a lakáshoz juttatásba is rendszerint beépítették az érdemről való meggyőződés mozzanatát. Ezt annál is inkább megtehette az üzemvezetőség, mert lényegesen több volt az olyan dolgozó, mint rendelkezésre álló lakás, akiket érdeke volt a telepen lakáshoz juttatni. Aki a gyárban igazolta a megbízhatóságát, egy-két év várakozási idő után - az emlékezet így sematizál - beköltözhetett a számára kijelölt, előbb egy-, utóbb kétszobás lakásba. Mivel a telepi lakás - a kiutalás gesztusával kinyilvánítva - az egyéni érdem „jutalma" volt, melyet, lévén szolgálati lakás, azonnal elveszthetett az, aki érdemtelenné vált, a lakótelepi életvitelt, magatartást is alapvetően meghatározta a gyári hierarchiában kivívott rang megőrzésének igyekezete. Úgy nevelték a gyermekeket, hogy azok is becsüljék meg apjuk munkalehetőségét. Az emlékezések azt bizonyítják, hogy a gyárhoz kötődő munkásgárda ilyen módszerű kialakításának a gyakorlata eredményes volt: „Szerintem a gáz a többinél [vagyis egyéb közüzemi szolgáltatásoknál] azért különb, mert veszélyesebb jobban oda kell figyelni, tényleg komoly szakembereket kellett képezni [...] Nem úgy van, hogy minden évben cserélnek, itt hosszú távon csinálják." (V. K.) - „Felelősség és megbízhatóság kell [...] Ki is nevelődött, hogy nem kellett külön fegyelmezni, itt a dolgozók egymás között kiszűrték azokat, akik nem voltak közéjük valók." (Sz. P.) Ez a „gázgyári öntudat" a magyarázata annak, hogy - bár a kolónia belső rendjét házirend írta elő s a gyár külön „házmestert" alkalmazott

4

4 - minden lakó legszemélyesebb érdekének tekintette, hogy családja méltó módon viselkedjék. Egyik beszélgetőtársam szerint nem a házirend, hanem a gyár belső rendje kényszerítette rá a dolgozót, hogy „szabályozza" a gyermekeit: „hogy békesség legyen, úgy éljenek itt, hogy ne legyen probléma, ne érje szó a ház elejét." (Sz. P.) A gázgyár iránti elkötelezettség érzését fizetésen kívüli juttatásokkal is fokozni igyekezett az igazgatóság. A juttatások egy része összefüggött a lakáshasználattal: minden itt lakó ingyen kapott gázt és kokszot, s „ha valaki nem használta el azt a mennyiséget - kokszot vagy gázt - ami elő volt írva, azt pénzben kifizették.45 A remunerációnak nevezett évi nyereségrészesedést, a karácsonyi ajándékcsomagot vagy a húsvéti sonkapénzt, s a különböző segélyeket minden gázgyári dolgozó megkapta (vagy megkaphatta),46 de ezek a juttatások is úgy értékelődtek utólag, mint a telepen élő gázgyáriak megbecsülésének megannyi jele. 2. A munkástelep és a tisztviselő telep materiális és szimbolikus különbségeiről már idéztem adatokat. Az emlékezések abban összegezhetők, hogy bár éltek a belső telepen olyan vezetők, akik nem éreztették lépten-nyomon „felsőbbrendűségüket", sőt tüntetően belekapcsolódtak a közös szórakozásokba, magatartásuk tulajdonképpen leereszkedés volt: életvitelben, mentalitásban szakadéknyi volt a távolság mind a segédmunkások és a szakmunkások, mind a szakmunkások és a tisztviselők között. Ezeket az általánosításként megfogalmazott réteg-különbségeket persze elég nehezen lehetett konkretizálni, hiszen az egyéni érzékenység (sőt: az elmúlt évtizedek kizsákmányolásretorikája is) befolyásolhatja, hogy ki mit tekint - évtizedek múltán! - a társadalmi különb57