Folia historica 20
I. Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Üzemi szociálpolitika és életviszonyok az Óbudai Gázgyár kolóniáján a két világháború között
vezetékkel, angol WC-vel, eredetileg gázvilágítással (az 1930-as évek óta villanyvilágítással) és gáztűzhellyel volt felszerelve, de csak a háromszobásoknak volt külön fürdőszobája, a többi lakás lakói számára a fürdőházban alakítottak ki közös kád- és zuhany fürdőt. A tisztviselőtelepen viszont - bár itt is, ahogy a munkástelepen, széntüzelés volt, és gázzal világítottak - már kezdetben fürdőszoba tartozott minden lakáshoz. Különbség volt a burkolóanyagokban: a külső telepen hajópadlósak voltak a szobák, betonlappal burkoltak a konyhák, a belső telep szobái viszont parkettásak, konyhái kőpadlósak voltak. Mindkét telepen tágas és gondozott kert övezte a lakóépületeket, a parkokat kertész gondozta, s a kertészet látta el virágokkal a lakásablakokat is. Egy fokkal mégis nagyobb gondot fordítottak a belső telep díszkertjére, mely az emlékezők szerint „olyan gyönyörű volt, mint egy főúri park [...], szép nagy utak voltak fehér kőporos [utak]", virágágyások, s rendszeresen kaszált gyep. 2 8 Mindeme különbségek ellenére feltétlenül jogosultnak látszik az a kortársi értékelés, mely szerint „a főváros itt költséget nem kímélve, valóságos mintatelepet létesített, mely egyik büszkesége lesz fővárosunknak." 2 9 És jogosult a jelenlegi állapot megőrzését szorgalmazó műemléki felmérés lelkes indoklása is: „Korának - és építészetének - jellegzetes alkotása ez az együttes [...] Ez a lazaság, tágasság, amit egy városi üzem a tisztviselői karának nyújtani tudott a század elején, a mi korunkban már meg nem ismételhető - megannyi zsúfoltság ellentéteként, jó lenne itt megőrizni ezt a boldog szigetet." 3 0 Az üzem és a kolónia kapcsolata A Fővárosi Gázművek, illetve gázgyártó üzeme sokoldalúan gondoskodott róla, hogy a legfontosabb szolgáltatásokat helyben találják a telepek lakói. Ebből a szempontból a munkástelep volt előnyösebb helyzetben, mert eredetileg is terveztek, illetve kisebb átalakítások árán hamarosan kialakítottak élelmiszerüzletet, hentesüzletet, pékséget, orvosi rendelőt, patikát, trafikot, fodrász- és cipészműhelyt, vendéglőt (amit az itt lakók kantinnak emlegettek). A belső telep beszerzési nehézségeit azzal kompenzálta az igazgatóság, hogy hintót biztosított a lakóknak, melyet igénybe vehettek a bevásárlásokhoz. Egyébként pedig ezek a magasabb beosztású tisztviselők a gyári segédmunkásokból kikerülő, az üzem által fizetett segítő személyzet (a helyiek szóhasználata szerint: csicskások) szolgálataira is számíthattak: a ház körül adódó bármiféle munkára igénybe vehették őket (takarítottak, a tüzelőt behordták stb.) 3 1 Különösen megnőtt az áruellátás üzemi megszervezésének jelentősége az első világháború és a háború utáni infláció éveiben. Már az első háborús esztendőben, s a következőkben rendszeresen, nagy tételben szerezték be a burgonyát, a lisztet és egyéb élelmiszert, amit aztán önköltségi áron (részben segélyként: ingyen) kaptak meg az alkalmazottak. 3 2 1915-től konyhakertje volt a gyárnak (az 1917-es jelentés szerint 60 holdnyi!), hogy olcsó zöldségfélével láthassák el dolgozóikat. 3 3 1916-ban gyári cipészműhelyt rendeztek be, s ez évben 779 pár cipőt javítottak és 1920 pár új cipőt szereztek be. Ez az olcsó szolgáltatást kínáló, s a bőrbeszerzés nehézségein enyhítő műhely még a háború után is dolgozott néhány esztendeig. 3 4 1920-ban a „Háztartás" fogyasztási szövetkezettel rendeztették be a telepi üzletet, ahol csak a gyáriak vásárolhattak, mivel a fenntartási költségekhez pénzzel járult hozzá az üzem igazgatósága. 3 5 Az 1922-cs éves jelentés arról ad hírt, hogy az óbudai gyárban is berendeztek egy olyan közös konyhát, mint amilyen a józsefvárosi telepen már 1920 óta létezett, s a nagyban beszerzett élelmiszereket (zsírt, burgonyát, lisztet, cukrot, húst), valamint a tűzifát még ez évben is kedvezményesen, a ruhakelméket és cipőt pedig beszerzési áron adták tovább a dolgozóiknak. 3 6 55
