Folia historica 20

I. Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Üzemi szociálpolitika és életviszonyok az Óbudai Gázgyár kolóniáján a két világháború között

kiszolgáló egységeket is magában foglalt: az első két csoportban helyezték el a „vendéglő épületet lakással, fűszerüzletet lakással, főv. élelmiszerüzletet lakással, borbélyműhelyt lakással", a harmadik csoportban pedig a legényszállót és az óvodát. A legényszállóban a nőtlen munkások számára 32 hálófulkét alakítottak ki, s itt kapott helyet az „ételmelegítő, ebédlő, olvasó és társalgó helyiség, továbbá férfi és női zuhany- és kádfürdők, valamint az egész telep céljait szolgáló mosó konyhák és a felügyelő személyzet számára 2 kétszobás lakás". A munkástelepen minden lakáshoz egy-egy elkerített kis kert - melynek első beültetését (az emlékezők szerint: gyümölcsfák telepítését) a költségvetésből fedezték -, valamint baromfi ól tartozott. Ennek a telepnek az építési költsége 1 610 294 К 63 fillért tett ki, s a vezérigazgató külön hangsúlyozta a zárójelentésében, hogy ezt az összeget a gyárépítés költségelőirányzatának megtakarításából tudták biztosítani.

1

7 Bár a munkástelep lakásaiba jórészt már 1913-ban beköltözhettek (az éves jelentés 4 háromszobás, 78 kétszobás, 10 egyszobás lakás, valamint a 4 padlásszoba és a legényszálló 32 hálófülkéjének elfoglalásáról tudósít

1

8), a gázgyár és lakótelepe ünnepélyes átadására 1914. június 15-én került sor. Bárczy István polgármester - a termelő üzem jelentőségének méltatása mellett - azt hangsúlyozta avató beszédében, hogy ez a munkás lakótelep „a hasonló szociális intézmények létesítésénél bátran mintaképül szolgálhat".

1

9 A felavatással egyidejűleg azonban már a munkástelep bővítéséről is intézkedni kellett. A főváros tanácsa elé került és elfogadott javaslat szerint 26, két-két lakásos, egyemeletes házzal, és 26 egy-egy lakásos földszintes házzal bővült volna a telep. A Gázművek igazgatóságának indoklása szerint azért volt halaszthatatlanul szükség újabb 78 (70 egyszobás és 8 kétszobás) munkáslakásra, mert a gyárnak elemi érdeke, „hogy a munkásokat minél jobban a vállalathoz kösse és a lehetőség szerint állandósítsa." A többségében egyszobás lakásokat azzal indokolták, hogy „a kisebb javadalmazású munkások [...] szívesebben fogadják az egyszobás lakást, mert kétszobás lakás berendezéséhez amúgy sincs meg az anyagi erejük."

2

0 A tervezett bővítés - melynek az 1915. évi jelentés szerint az lett volna a célja, hogy „a gyár összes munkásainak" lakást adhassanak - a háború kitörése miatt bizonytalan időre elnapolódott.

2

1 1922-ben nem ezt a tervet vették elő, hanem a ferencvárosi gyárban lebontott gáztartó anyagának felhasználásával alakítottak ki 10 újabb lakást.

2

2 1928-ban kezdték újra tervezni 20 munkáslakás építését, hogy olyan munkásokat költöztethessenek a telepre, „akiknek a gyár közelében való lakása elsősorban az üzem érdeke", lévén, hogy „a munkások egy része 53 Munkáslakótelep, legényszálló (1914)