Folia historica 20

I. Tanulmányok - Hermann Róbert: Szekfű Gyula és Csalókay Jenő a Görgei-kérdésről

magyar nyelvből, irodalomból vagy történelemből. Ezen vizsga alól a minisztérium nem mentesíthet senkit, úgyhogy itt inkább arról lehetne szó, hogy a vizsga letételét próbálja az ember megkönnyíteni és biztosítani. Egyébként ezt a vizsgát a fent említett Máriássy Ferenc úr is letette, és úgy hallom, neki különös nehézséget nem okozott. Arra gondoltam, hogy amikor Méltóságod kedves fia visszajön a vizsga letételére, keresne fel engem és megpróbálnám az illető gimnáziumban, ahova a vizsga végett beutaltatott, a kérdező tanárokkal a dolgot előzőleg megbeszélni; igen valószínű, hogy akár én, akár pedig valamely jó ismerősöm ismerni fogja a tanárokat. így a vizsga, azt hiszem, nem okoz különösebb dolgot Méltóságos Uramnak és kedves friának. Ebben és minden másban is tehetségem szerint Méltóságodnak szolgálatára állva, vagy Méltóságos Uramnak őszinte tisztelő híve és szolgája Szekfű Gyula Gyalókay Jenő ny. ezredes levele Szekfű Gyulának 1935. nov. 30-áról. Egyáltalán nem érzem magam hivatott bírának a kelleténél talán többet is feszegetett „Görgey-kérdésben", mindamellett - Dr. Máriássy Béla úr megtisztelő felszólítására - röviden közlöm a magam véleményét, előre bocsátva, hogy Görgeynek se dicsőítői, se ócsárlói közé nem tartozom. Az én meggyőződésem szerint a Görgey megítélésében megnyilvánult nagy eltérés, a mi magyar fajtánknak állandóan szélsőségesek között hánykódó természetéből folyik, melynek következtében nehezen vagyunk kaphatók higgadt és tárgyilagos bírálatra, hanem ehelyett egyik túlzásból a másikba pottyanunk. Jellemző példája ennek a „Görgey-kérdés" is. Voltak és vannak még ma is sokan, akik tudatlan szamárnak, a szabadságharc szándékos megbuktatójának, s - az utóbbi címen - hazaárulónak mondj át Görgeyt. Mások viszont, homlokegyenest az ellenkező hibába esve, Napoleont akarnak belőle csinálni. Úgy vélem, hogy - mint olyan gyakran, most is - középen van az igazság, de még eddig nem jutott diadalra. Mivel Máriássy Béla dr. úr a kézirat 3. oldalán levő 1. és 2. pontokra vonatkozóan akarja nézetemet tudni, válaszolok reájuk, még egyszer hangsúlyozva, hogy se védeni, se támadni nem akarom Görgeyt. Inkább csak általános szempontból szólok ezekhez a kérdőpontokhoz. 1. Azt, hogy milyen stratégiai (honvédül: hadászati) gondolatok születtek Görgey agyában, s mit vett át mások javaslataiból, ma már senki sem állapíthatja meg elfogadható módon. Hiszen valamely stratégiai feladat megoldására könnyen lehet többeknek ugyanaz a terve, kivált olyankor, amikor nincs mód válogatni. így hát többen is számot tarthatnak az apaságra, de az elsőséget bajosan bizonyíthatná bármelyikük is. Gyakran lehet hallani, hogy valamely sikerült hadműveletre X vagy Y azt mondja: „hiszen ez az én eszmém volt"; balsiker esetén pedig azt mondják: Jám, figyelmeztettem a vezért, hogy baj lesz, de nem hallgatott rám". Ilyen esetek a világháború alatt és után is sűrűn fordultak elő, pedig a valóság az, hogy az illető uraknak egyáltalán nem is volt semmiféle eszméjük és nem is javasoltak semmit. Mivel az emberi természet alapjában véve ma is csak az, ami 88 évvel ezelőtt volt, s mivel általános gyarlóságunk, hogy utólag mindent nagyon jól, sőt jobban tudunk, mint mások: nagyon valószínűnek látom, hogy az ilyen irányban Görgeyre olvasott vádak is nagyobbára utólagos mindentudásból fakadtak. 2. A fentiekből önként következik az is, hogy nem lehet pontosan megállapítanunk, mekkora osztályrész illeti Görgeyt egyik vagy másik győzelmes csata tervezéséből és 44