Folia historica 20

I. Tanulmányok - Hermann Róbert: Szekfű Gyula és Csalókay Jenő a Görgei-kérdésről

Gyalókay a későbbiekben még kétszer foglalkozott a Görgei-kérdéssel. 1922-ben, a Magyar Katonai Közlönyben Bem hadvezéri működését értékelve idézte Görgei kritikáját, mely szerint „Bem hadviselő módszerével nem lehet tartósabb sikert kivívni". Gyalókay szerint „ Görgey ítélete csakis akkor lehetne jogos, ha nyári hadjáratával Beménél nagyobb sikert tudott volna kivívni". Gyalókay szerint Görgei egész nyári hadjárata egy ügyesen végrehajtott visszavonulás volt, amelynek „káros, sőt bomlasztó hatását" Görgei sem ellensúlyozhatta, s végül semmilyen pozitív eredménnyel nem járt, mivel - Dembinski irányváltoztatása miatt - nem sikerült egyesülnie a déli fősereggel. „Bem, Görgey módszerét követve, 10 nap alatt kiszorult volna Erdélyből." Hasonló szavakkal fogalmazta meg vélemnyét ,ylz erdélyi hadjárat 1849 nyarán" című kötetében is. Ugyanakkor Gyalókay volt az, aki 1926ban, akadémiai székfoglalójában tisztázta a Görgei-ellenes vádpontok egyikének, az 1849. augusztus 2-i debreceni ütközetnek a történetét. Az 1848-49-es történeti irodalomban addig meglévő egyoldalúságokat arra vezette vissza, hogy a Görgei-vádlók bármit állíthattak, hiszen „mindaz, ami az ellenvéleménynek biztos alapot adhatott volna, Bécsben zár alatt volt. A bizonyítéknélküli cáfolatnak pedig nem volt meggyőző ereje, a legképtelenebb állítással szemben se". A Görgei-kérdéssel kapcsolatban tehát az olvasók hitén múlt a közvélemény ítélete. „Minthogy azonban a vádlott, közvetve vagy közvetlenül legtöbbször az a Görgey volt, akinek homlokára az árulás bélyegét kellett sütni: természetes, hogy a védőket a sokkal számosabb és hangosabb vádlók rövidesen letorkollták". Ennek az áldatlan harcnak főleg az igazság adta meg az árát. be nem bizonyított, de meg se cáfolt állítások nagy része a valóság látszatával ment át a köztudatba, s onnan később a szakszerű hadtörténelmi irodalomra is visszahatott". Gyalókay szerint a bécsi levéltári anyag felszabadulása után „az olyan sokáig lappangott igazság lassacskán utat tört magának", de még sokáig fog tartani, „amíg a hosszú évtizedeken át megcsontosodott tömérdek balhitet a hivatalos okmányok perdöntő erejével el tudjuk oszlatni A két levél megértéséhez szükséges néhány szót szólnunk Máriássy János ezredesnek a levelek ürügyéül szolgáló emlékiratairól is. Máriássy János 1822. június 23-án született a Szepes megyei Iglón. 1840-től 1848-ig a cs. kir. hadseregben szolgált. 1848 júniusától az újonnan szervezett magyar honvédzászlóaljak egyikében teljesített szolgálatot; augusztus végén már őrnagy volt, s a tiszántúli önkéntes mozgó nemzetőrség aradi táborának parancsnoka. Októbertől december végéig ő irányította az aradi vár ostromát; közben alezredessé léptették elő. Bátor, de tapasztalatlan katona volt; ezért december végén felmentették beosztásából. 1849 januárjától a felső-tiszai hadszintéren szolgált előbb mint dandár-, majd mint hadosztályparancsnok. Április 1-től ezredes volt, május 21-én kitüntette magát Buda visszavételénél. A világosi fegyverletétel után Aradon várfogságra ítélték, 1856-ban szabadult. 1869-ben a magyar királyi honvédségnél reaktiválták; előbb ezredes, majd vezérőrnagy, végül altábornagy volt. 1887-ben nyugalmazták, 1888-ban bárói rangot kapott. 1884-ben ő is azon volt honvédtisztek közé tartozott, akik a hírlapok útján közzétett nyilatkozatban közölték, nem tartják Görgeit árulónak. (Máriássy egyébként Görgei unokatestvére volt.) Emlékiratát 1894-ben fejezte be, s 1900-ban tisztázta le. Többeknek, köztük a Görgei árulását legbuzgóbban hirdető Kacziány Gézának is átadta a kéziratot elolvasásra, de úgy rendelkezett, hogy azt Görgei Artúr életében nem szabad megjelentemi. „Ez a szerencsétlen ember - írta - honfitársai balítéletéből már ötven éven át viseli a legnagyobb bűn, a hazaárulás bélyegét; élete a léthez való ragaszkodás mártiriuma e hosszú időn át; ne okozzunk neki új keserűséget, ne tartsuk eléje az igazság tükrét', »jobban szeretted magadat, mint hazádat«; hadd higgye még végső napjainkban is, hogy a história talán majd kegyelmes lesz iránta". A 163 oldalnyi emlékirathoz Máriássy még egy 25 oldalas „tanulmányt" csatolt „Görgey jellemzése és működésének megbírálása" címmel. Az emlékirat érdekes, 42