Folia historica 20

I. Tanulmányok - Baják László: Károlyi György közéleti tevékenysége 1825-1849. II. rész

re maradt. Az OMGE gazdasági ereje és jelentősége, minden kudarc ellenére Károlyi elnökségei (1848-ig kétszer választották újra) alatt folyamatosan emelkedett. 1848-ra tagsága kb. 800-ra, a vagyona pedig 44 970 Ft-ról több mint négyszeresére, 183 715 Ft-ra nőtt, sőt ezen kívül 100 ezer forint alaptőkével is rendelkezett. A reformkor számos bukott gazdasági vállalkozása között tehát az OMGE életképesnek bizonyult. Az OMGE növekvő társadalmi súlyát jelzi az is, hogy a Kossuth vezette radikális ellenzék, a védegyleti mozgalom és a Gyáralapító Társaság után 1847-re ezt szemelte ki egyik politikai bázisának és aktivizálta egyesületi tevékenységét. Széchenyi felháborodottan írta az OMGE 1847. III. 20-i közgyűléséről: „...Kossuth és társai behozzák az Ellenzéki kört - mintha csak csőcselék volna - leszavaznak minket, tiltakozom ".

1" Károlyi sem lelkesedett a változások miatt, mivel tartott tőle, hogy az egyesület esetleges politikai indítékú szerepvállalása a gazdasági tevékenység rovására mehet. 1847. március 30-án így írt erről: „... megvallom sajnálnám, ha a Gazdasági Egyesület az Ellenzéki kör emberei kezébe menne át, kik nemcsak a mezei gazdasággal mit sem gondolnak, de sok ügyvei összeszerzett vagyonunkat egészen más célra fordítanák".

11

2 A politikai áttörés azonban csak 1848. június 2-i közgyűlésen következett be, amikor Károlyi újraválasztása mellett Batthyány Kázmér lett az alelnök, a választmányba pedig többek között Batthyány Lajost, Eötvös Józsefet, Hajnik Pált, Irinyi Jánost, Klauzál Gábort, Nyári Pált, Pázmándy Dénest, Rháday Gedeont, Trefort Ágostont választották be, míg az újonnan létrehozott államgazdasági szakosztály élére Kossuth Lajos került. A szabadságharc veresége az OMGE fejlődését derékba törte. Az egyesület 1849 nyarára nehéz anyagi helyzetbe került. Károlyi július 22-én, miután az ügyek ideiglenes vitelével megbízta Heinrich N. Jánost, kénytelen volt lemondani. Noha az OMGE megúszta a feloszlatást, többek között azért, mert Pest királyi biztosává Havas Józsefet az egyesület kertészeti szakosztályának elnökét nevezték ki, ám a normális működésre még sokáig nem volt lehetőség. A kormányzat ugyanis következetesen megakadályozta egy legitim vezetőség megválasztását. A Tisza-szabályozás A Tisza és mellékfolyóinak szabályozására vonatkozó igény az 1830-as súlyos árvíz után erősödött föl. A Helytartótanács 1833-ban megindította és 1844-ig el is végeztette a Tiszavölgy műszaki felmérését. Károlyi a Csongrád megyei helyettes főispáni kinevezése után került először kapcsolatba a munkálatokkal."

3 Utóbb 1842. június l-jén a Helytartótanács Maros-szabályozási királyi biztossá nevezte ki és mellérendelte Asbóth Sándort igazgató mérnöknek. ,,Majd annyi foglalatosságot vetnek rám, hogy végtére nem vihetem" — sóhajt fel a hírre.

11

4 Az 1840-es évek elején, főleg Széchenyi agitációja nyomán, a folyó menti birtokosok összefogásával ugyan sorra alakultak az árvízmentesítő társaságok, de a munka mégis csak az 1844. évi újabb árvíz nyomán kapott lendületet. 1845. augusztus 16-án Széchenyit, aki stratégiai feladatnak tekintette a szabályozást, a kormány kinevezte a Közlekedési Bizottmány elnökévé. Széchenyi szerint a tiszai hajózás kínálta gazdasági előnyökkel lecsendesítheti a vidék harcosan ellenzéki megyéit. A helyi érdekek fáradságos összeegyeztetésében Károlyi, mint itteni birtokos, fontos segítőtársa volt. 1845. február 26-án a békési alispánt szólította fel, hogy a tervezett Duna-Tisza csatorna építésére aláírásokat gyűjtsön.

1 Október 20-án megválasztották a Békés Megyei Kőrösszabályozási Társaság elnökévé,

116 majd 1846. január 20-án szintén az ő elnökletével alakult meg a Csongrád-Szegedi Tiszaszabályozási Társulat is.

11

7 Január 26-án pedig a nyolc, már megalakult regionális ármentesítő 24