Folia historica 20

IV. Szemle - kiállítás, könyvismertetés - Basics Beatrix: Beszámoló három híres londoni képzőművészeti gyűjteményről, avagy milyen is legyen egy kiállítás

Basics Beatrix Beszámoló három híres londoni képzőművészeti gyűjteményről, avagy milyen is legyen egy kiállítás Л három gyűjtemény, melyeket 1993 nyarán volt alkalmam meglátogatni, s a mindig vágyott, de ritkán elért alapossággal tanulmányozni a Wallace Collection, a Courtauld Institute Galleries és a Royal Academy of Arts. Mindhárom Londonban található, s az átlag turisták számára viszonylag kevéssé ismertek - legalábbis itthon. A Londonba látogató turisták, müélvezők, netán szakemberek azonban elkerülhetetlenül találkoznak velük: nincsen olyan pontja a városnak, ahol plakátokon, szórólapokon prospektusokban ne ismertetnék őket, nem is említve a programfüzeteket, kulturális tájékoztatókat. Az egyik legalkalmasabb hely a plakátok elhelyezésére a hatalmas kiterjedésű, turisták és helybéliek által egyaránt állandóan használt metró. (Vajon nálunk miért nem helyeznek el kiállítási plakátokat a metróban, földalattin, aluljárókban?) E helyszín már önmagában garancia arra, hogy sokezer emberrel megismertessék a kiállításokat. A plakátok maguk hatalmasak, gyönyörűek, figyelemfelkeltőek. Egy-egy szezonális nagy kiállítás mindig esemény, de egy-egy múzeum, vagy galéria propagálása is mindig olyan, hogy a látogató erős késztetést érezzen valami „kihagyhatatlan" megtekintésére. A Courtauld Institute szórólapján például Manet Folies-Bergére bár-jának reprodukciója látható, fönt az intézmény neve és logo-ja, lent pedig a felirat: „Eletreszóló benyomást kelt önben!" Belőlük a két oldalon öt olyan reprodukció, mely méltán kelti az emberben azt az érzést, hogy ha ebben a gyűjteménybe nem látogat el, olyat hagy ki, ami pótolhatatlan. Manet, Cezanne, Cranach és Rubens, vagy Modigliani megfelelő alkotásai olyan művészettörténeti fordulópontok illusztrációi, olyan művészek életművének csúcstejesítményei, akik az átlag műveltségű európai számára kihhagyhatatlan látnivalók. Mellettük ott van még az épület belsejéről egy fotó, s a szöveg rögtön tudatja is velünk, hogy „ez sem akármi": a Királyi Művészeti Akadémia korábbi otthona, a Somerset House néven ismert palota a György-kori építészet egyik mestermüve. A helyszín pedig a belváros, a Covent Garden, a színházak vidéke, a Trafalgar Square - itt azután minden valmirevaló turista megfordul. A gyűjtemény rövid ismertetése lényegretörő: európai művészet és iparművészet a 14-től a 20. századig, és „természetesen" csupa kiemelkedő alkotás. És ez így igaz a valóságban is, nemcsak holmi reklámfogás. Mondhatnánk erre persze, hogy könnyű nekik, hiszen ezek vannak a birtokukban. Igen ám, de mindez ugyanakkor tálalás kérdése is. Hasonló neveket a budapesti Szépművészeti Múzeum ismertetésénél is lehetne fölsorolni, de bármely más, kevésbé gazdag gyűjteményt lehet úgy bemutatni, hogy a látogató azt érezze: ezt nem szabad kihagyni, itt elmulaszthatatlanul érdekes dolgok vannak. Ami itt még ráadás az amúgy is gazdag gyűjteményhez: Samuel Courtauld 45 képből álló hagyatéka, impresszionista és posztimpresszionista festmények. Az ismertető szöveg utolsó mondata így hangzik: egyetlen londoni lakos vagy turista nem mulaszthatja el a lehetőséget, hogy ezt az egyedülálló művészeti gyűjteményt műemléki környezetben, London szívében megtekintse. Tartozik még a szórólaphoz több fontos gyakorlati információ: térkép, melyen pontosan és világosan jelölik az intézmény helyét, a legközelebbi metrómegállókat. Közlik a pontos nevet, címet, telefonszámot, nyitvatartási időt (azt is, hogy mikor, mely ünnepeken nincsen nyitva a gyűjtemény). Közlik a belépti díj összegét, és a különböző engedményeket; a csoportos jegyfoglalás telefonszámát, a plakátárusító-hely nyitvatartási idejét. A Courtuld Institute-nak van saját könyvesboltja is, 189