Folia historica 20

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Basics Beatrix: A Magyar Nemzeti Múzeum Képtára

zetek élete megnyilatkozott, mint a körülményekről és okokról, melyek e válltozásokat előidézték. E gyűjteményben tehát a múlt alakjait nem tisztán egyéni érdemeik szerint kell befogadni, hanem mindazon képeket, melyek őket hitelesen ismertetik! Viszont e meghatározásból folyik az intézetnek a rokongyűjteményektől való különbözősége. Ott a művészi érték a mérvadó, ezt itt háttérbe szorítja az ábrázolt tárgy jelentősége és hitelessége."

1

4 A fentieknél plasztikusabban nehéz lenne megfogalmazni a képzőművészeti gyűjtemények és a Történelmi Képcsarnok kollekciója közötti különbséget. A Nemzeti Múzeum képtárából kivált önálló Képrcsarnok 1894-ben a Stefánia úti Műcsarnok épületében nyílt meg újrarendezett, tizenegy termes kiállítássá, bár 1886-ban a közgyűjteményeket felülvizsgáló bizottság döntése szerint a Képcsarnok a Nemzeti Múzeum részét kell, hogy képezze. A Nemzeti Múzeumhoz való csatolás - paradox módon az anyaintézményből kivált gyűjtemény ugyanoda való visszakerülését szorgalmazzák - folyamatosan napirenden maradt, bár 1907-ben megintcsak nem ott, hanem az Akadémia palotájának harmadik emeleti helyiségeiben nyílt a Képcsarnok anyagából kiállítás. Bár ez a kilenc termet betöltő anyagú tárlat nyitva volt a II. világháború kitöréséig, 1934-ben a Történelmi Képcsarnokot jogilag is a Nemzeti Múzeumhoz csatolták. A második világháborút követően a Magyarország története című kiállításig - ahol ugyan „csak" rész- és kiegészítő anyagként szerepeltek festmények és grafikák, lévén a bemutató történeti - nem is volt önálló tárlata ennek a fontos és méreteiben és kvalitásában egyaránt kiemelkedő gyűjteménynek, ami annál is inkább sajnálatos, mivel ily módon hosszú évekig ismeretlen maradt a nagyközönség számára. A legújabb történeti kiállítás ugyan az eddigieknél nagyobb mértékben számol a Történelmi Képcsarnok anyagával, mint a tárlat fontos részével, azonban a hatalmas festészeti és grafikai együttes állandó, vagy időszaki, válogatás jellegű, bemutatása továbbra is várat magára, jóllehet nagy szükség lenne rá. Jegyzetek 1 Aranyérmek, ezüstkoszorúk - Goldmedaillen, Silberkränze, Müvészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században - Künstlerkult und Mäzenatur im 19. Jahrhundert in Ungarn. Magyar Nemzeti Galéria 1995. június-november, Budapest, 1995. A kiállítást rendezte: Sinkó Katalin. A katalógust szerkesztette: Imre Györgyi. Az érintett tanulmány (a tárgyleírásokon kívül): Sinkó Katalin: A művész siker anatómiája 1810-1900. (15-19. P) 2 Mátrai Gábor. A magyar Nemzeti Múzeumban létező nemzeti képcsarnok ünnepélyes megnyitása. Az „Aranyérmek, ezüstkoszorúk" kiállítási katalógus 160-162. oldalán találhatunk az eseményre vonatkozó leírásokat. 3 Aranyérmek, ezüstkoszorúk i. m. 22. p. 4 Zádor Anna: A Magyar Nemzeti Múzeum. Budapest, 1961. j. Aranyérmek, ezüskoszorúk i. m. 22. p. 5 Fejős Imre: A Magyar Történelmi Képcsarnok 75 éve (1884-1959). Művészettörténeti Értesítő 9 (1959). 235-239. p. 6 Kubinyi Ágoston: A Magyar Nemzeti Múzeum Képtárának Lajstroma. Pest, 1868. 7 Eötvös József: Kultúra és nevelés. Válogatás írásaiból. Összegyűjtötte, szerkesztette és az előszót és jegyzeteket írta Mezei Márta. Budapest, 1976. Eötvös az általa, mint kultuszminiszter által kiírt pályázatokról írván megemlíti annak a szoborsorozatnak a tervét, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum főlépcsőházába terveztek. 153