Folia historica 20

I. Tanulmányok - Körmöczi Katalin: Kossuth Lajos otthon a világban (Zempléntől Turinig)

Széchenyi vitájában Széchenyi István szigetelődik el, Wesselényi Miklós és Deák Ferenc Kossuth mellé állnak. Tinnyét eladni kényszerül, 1846-ban négyévi birtokosi mivolt után újra városi bér­leményekben él. Pedig Kossuth mindig egy természetközeli, kertes, saját birtokú házra vágyik, a tinnyein kívül még egyszer adatik ez meg neki, a Turin melletti Collegno al Barac­coneban töltött, hasonlóan rövid néhány évre. Mindkét esetben az anyagiak és a városi társadalmi és politikai közeg hiánya késztetik az egyébként szívéhez közelebb álló életformát biztosító birtok feladására. Vagyoni állapotáról 1846. október 15-én írt leveléből értesülhetünk; a tinnyei birtok eladása, az állatok, köztük a Wesselényitől származó két kanca eladása után fennmaradó összegből él a család, de sokat felemészt az újabb pesti lakás. 1 4 Pest, Pozsony és Bécs tevékenységének színhelyei a továbbiakban, majd az 1848-as to­borozó út állomásai és a honvédő háború hadi és tábori színterei következnek. A kormány­nyal Debrecenbe, Szegedre és Aradra, majd a határon túlra vezet útja. Az utolsó rendi ország­gyűlés idején Pozsonyban már ő is a Zöldfa vendéglőben száll meg, Debrecenben a városházán rendeznek be a számára négy szobát, ez részben lakás, ahol családjával együtt lakik, részben iroda, ahol a nap nagy részét átdolgozza négy titkára segítségével. A történeti emigrációs irodalom jóvoltából, az emigránsok feljegyzéseiből, naplóiból, levelezéséből ismeretes a Kossuth-emigráció útvonala és állomásai. Kossuthnak és kísé­retének utazási, anyagi, egészségi viszonyairól és szállásairól gyakoriak a feljegyzések. Az egy-egy éjszakás, vagy néhány napra kijelölt állomások viszontagságait a török birodalom nyugati határvidékére és az ideiglenes katonai táborokra jellemző vonásokkal lehet tömören jellemezni. 1 5 Viddinben a Duna mentén állt a menekültek sátortábora, a magasabb rangú tisztek a vár­ban lakhattak magánházaknál. Kossuthnak egy rendőrtisztnél jelöltek ki szállást, ahol hár­man laktak egy tágas, de „rozoga bútorozatlan szobában. Éjjelre a fekhelyek céljaira a fal mellett húzódó lócák szolgáltak." 1 6 Csak a Sumlába szállítás előtt kapott - többszöri kérésre és a stambuli küldöttség közbenjárására - jobb szállást. Ekkor Viddin egyik legszebb eme­letes házába költöztették, az egész emelet az ő szállása volt, szolgaszemélyzetet, pénzt és úti­hintót is adott Kossuthnak a török. Aki egyébként a magyar határ átlépésekor „Kicsiny pogy­gyászt visz csak magával. De benne egyik díszruháját is és drága pisztolyokat ..." - mert hogy - "A keleti népre hat a díszes megjelenés, az ajándék." 1 7 A viddini szálláshelyekről hiteles ábrázolásokat nem ismerünk. Nem így Sumláról, sőt az itt lakott ház ma is áll, Kos­suth emlékmúzeum a mai Bulgária Sumen nevü városában. Itt töltötte a telet a magyar emig­ráció csalódottan és fázva a fűtési alkalmatosság nélkül épített házakban. Perczcl Miklós naplója így örökíti meg a megérkezést Sumlába, ahol rögtön a kaszárnyába lovagoltak: „A bejárásnál mindjárt utálatos bűzű tornácokon vezettek át bennünket egy nagy, megle­hetős ronda szobába. A fennen ígért fényes bútorzat komisz, kék posztós, szénával töltött kerevet volt minden, mit leltünk, szemben ezzel egy hasonlót adtak a segédek számára ... Kossuthot és Batthyányi a városba szállásolták, a menekvőket pedig a kaszárnya nagy termeibe zsúfolták, melyekben még csak egy kis szalma sincsen, mire fekhessenek. - Ilyen a török fogadás. November 22-én (...) Igen nyom a bűz és zaj, beteges vagyok." 1 8 Sumeni szállása a kétszintes, akkortájt épített kereskedőház, talán a legszebb és leg­nagyobb az akkori Sumlában, európai mértékkel mégis primitív viszonyokat biztosított csupán, az akkorra megérkező Kossuthnéval itt élő kormányzónak. A leírások és számadások adatai szerint az ablakok üvegét papír pótolta, bútorokban hiányzott a legegyszerűbb kényelem is az első időkben. 9

Next

/
Thumbnails
Contents